Évjárat (7) – „Most negyvenhárom éves fővel egészségben nekikezdek, / Remélve, hogy nem hagyom abba holtig”

2013 végével ismét megkértük lapunk állandó szerzőit, hogy – teljes formai-tartalmi szabadsággal élve – a lehető legszubjektívabban nyilatkozzanak elmúlt és leendő évükről, mi volt számukra idén a legfontosabb, mire számítanak, mit remélnek a következő évtől. 2010-ben indult, nagy sikerű sorozatunkat újabb szövegekkel folytatjuk tehát. A beérkezett írásokat folyamatosan közzétesszük az Évjárat rovat keretében, az Apokrif Online felületén.

Kötter Tamás írását közöljük.

Walt Whitman sorait ugyan az életkoromat illetően át kellett költenem, de minden más igaz volt rám a 2013 –as esztendőben.

Alig több, mint egy éve írtam novellákat, amikor néhány folyóirat-publikáció után (az Apokrifnél egyből kettő) Mészáros Sándor, a Kalligram főszerkesztője közlésre elfogadta az első kéziratomat, az időközben Rablóhalak címmel megjelent novellafűzért. A kiadó ráadásul óriási alkotói szabadságot is biztosított számomra, amikor beleegyezett, hogy a borítót is saját elképzelésem szerint terveztessem meg, illetve a korunkban már szokatlan illusztrációkkal szemben sem emelt kifogást (mindkettő a kitűnő Gyöngyi Attila keze munkáját dicséri). Azóta a kötetnek saját weblapja és Facebook-oldala is lett, szóval igyekeztünk profin hozzáállni a dologhoz, ami nagyjából sikerült is. Készült velem egy rakás riport, és eddig csupa jó kritikát kaptam. Az olvasók is jól fogadták az egységes világgá összeálló történeteket, s az sem mellékes, hogy a karácsonyi időszakban és azt követő napokban a Bookline kortárs listán végig az első ötben tanyázott, sőt, amire a legbüszkébb vagyok, öt napon át vezette is azt.

Márton László író egyszer azt mondta egy interjúban, hogy egy kezdő írónak fel kell készülnie a sikerre; ami praktikusan azt jelenti, hogy legyen a tarsolyában legalább még egy kész mű. Én még idejében olvastam ezt az interjút, így nyáron, mialatt a Rablóhalak nyomdai előkészítése folyt, megírtam még két kötetre való novellát. A következő, az elsőnél jóval tematikusabb kötet a Rablóhalak bemutatójára össze is állt. A hősök élete tehát folytatódik, vagy azt is mondhatnám, hogy tovább rohannak a végzetük felé. Most egy fejlődésregényen dolgozom, s mivel Michael Houllebecq a nagy példakép, bizonyára örökké elégedetlen leszek a kézirattal. Ha a regénnyel is végzem még ebben az évben, akkor nincs más hátra, mint ismét csak Walt Whitmant idézve: „Hátradőlök, kedvemre henyélek és egy nyári fűszálat figyelek.”

Kötter Tamás

(kapcsolódó szövegek:

2013:

Évjárat (1) – Kagylót gyűjteni

Évjárat (2) – Nincs mit tenni

Évjárat (3) – “Annyi bátorságom sincs, hogy a halált szeressem”

Évjárat (4) – Rideg napok

Évjárat (5) – Temetések éve

Évjárat (6) – Műsorzárás

2012:

Évjárat (1) – „A vágyott szám 2 (…)”

Évjárat (2) – Gondolatok az Ottlik-évben