Rocknrolla (beszámoló)

JAK Kötet előttiek: Dékány Dávid estje, RoHam Bár és Galéria, 2013. december 11.

dekanydavidA József Attila Kör Kötet előttiek sorozatának részeként ezúttal Dékány Dávid estjére került sor. A fiatal költővel Dunajcsik Mátyás beszélgetett, a felolvasást pedig Szakács Krisztián és Szabó Bálint Gábor gitárzenéje kísérte.

K. kabai lóránt a napokban a Literán dicsérte Dékány költészetét: „éles szemű megfigyelőnek” nevezte, aki olyan pontos, „amilyen pontos egy svájci bicska”. Az est folyamán megbizonyosodhattunk arról, hogy miért érdemelte ki ezeket a jelzőket a szerző.

Dunajcsik első kérdése arra irányult, hogyan került beszélgetőpartnere a költészet közelébe? Dékány – ahogyan sokan mások is – tizenévesen írt először verseket, amiket ő maga „szarnak” titulált. Azonban Deczki Sarolta, a szerző blogjának egyik olvasója, arra biztatta, hogy ne törődjön a kritikákkal, miszerint „posztmodern zagyvaságot ír”, hanem küldje el műveit különböző folyóiratoknak. Így került az Élet és Irodalom szerkesztőségébe Dékány neve, ahol azonnal el is fogadták verseit, és így – nem kis dolog – az első publikációja az egyik legerősebb hazai lapnál jelent meg.

Arra a kérdésre, hogy tartozik-e valamilyen műhelyhez azt válaszolta, hogy ehhez túl önző és nem kedveli, ha beleszólnak a verseibe. Arra pedig, hogy milyen szerzők voltak rá hatással, elsőként Pilinszky Jánost említette, konkrétabban a Francia fogoly című versét. Ez a mű szerettette meg vele az olvasást. Ezen kívül felsorolta Simon Márton blogját, Bajtai András Betűember című kötetét – azt is elmondta, hogy egyesek Bajtai-epigonnak titulálták, ezt azonban visszautasította. Az említett szerzőkön kívül Dékány a kortárs amerikai költészetből is merít ihletett.

Dékány_1

És valóban, az első versek – például a Delta című – rögtön az amerikai postbeatet idézik fel az emberben, sajátos lázadásukkal, kamaszos kívülállóságukkal. A dagály előtt kapcsán Jack Kerouac nevét írtam fel magamnak, majd bőszen bólogattam, mikor Dunajcsik Mátyás felhozta a postbeat-párhuzamot. Sőt, azt is meglebegtette, hogy az amerikai a kortárs kultúra anyanyelve. Később egy másik analógia tűnt fel, mégpedig a dalszövegé. A kérdésre, hogy miért nem ír ilyen típusú szöveget, Dékány azt válaszolta, azért, mert nem tud. De hozzátette, hogy dolgozik egy projekten egy lelkes zenekarral.

A későbbiekben bizonyos versei tematikája kapcsán előjött az amerikai középiskolákban zajlott lövöldözések problémája. A szerző elmondta, hogy az „iskolai lövöldözőknek maximálisan igaza van”. Hozzátette, hogy jó eséllyel ő is lemészárolta volna tanárait. Nyilván nem kell (teljesen) komolyan vennünk Dékány szavait. Dunajcsik ugyanis azt látja költészetének egyik legérdekesebb vonásának, hogy  olyan figurákat mer színre vinni, akik nem feltétlenül a legszimpatikusabbak, sőt, gyakran kifejezetten agresszívek – ennyiben is hasonlít hozzáállása Szabó Lőrincére, akit kabai is megemlít a Literán Dékánnyal kapcsolatban. A szerző saját bevallása szerint ebben éli ki magát, nem akar ugyanis a megalkuvó massza része lenni. Ennek az indikátora lehet a nem éppen visszafogott költői szerep is, amit az esten láthattunk.

Dékány_3

A másik újításnak a kérdező a technológiai apróságok beépítését tartja. Az antipátosz eszköze lenne ez a lépés? A költő azt válaszolta, hogy arról ír, ami körülötte van. A matematikának azonban kiemelt szerepe van számára, ugyanis szerinte mindent le lehet írni vele – ez a motívum megjelent a felolvasott Százhuszonhat, illetve a Kilenc című versekben. Az utolsó kérdés az volt, hogy hozott-e olyan momentumokat az „ismertség”, amelyekre Dékány nem számított. A szívecskés tinilányblogokon feltűnő verssorai és az indokolatlan ismerősnek jelölések a Facebook-on  ilyenek. De természetesen pozitívumokkal is találkozott a szerző: kapott például olyan levelet, hogy olvassák verseit, és hogy azokban benne van a rock’n’roll. Sőt, vannak, akik véleményt is kérnek tőle, így segíthet fiatal, induló szerzőknek.

Az est színvonalasan és profin zajlott. Van valami egyedi, nyílt és lázadó a fiatal költő verseiben. Emellett vagy éppen emiatt pimaszul magabiztos. És van is miért, ugyanis viszonylag hamar „körbepublikálta szinte az összes folyóiratot” – ahogy kabai lóránt fogalmaz. Most pedig kíváncsian várjuk a kötetét!

Murzsa Tímea

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s