Mama
már egy hete csak a mamára
gondolok, meg arra
hogy ki mosta-e már a
kék nadrágot, amelyiknek
a szára meg van varrva
(egyet kiterített
már biztosan
de valószínű, hogy
azt hagyta piszkosan,
amelyikről beszélek)
de télleg,
hogy gondol-e
rám a
mama,
rám gondolni
eszébe jut-e
mert amikből
tanítania kellene
azokat a
könyveket is
sokszor elfelejti,
és a fejét is
csak azért
nem hagyja el,
mer
az a nyakához
hozzá van
kötve
és hogy ugye
nem gondol
arra a
mama
hogyha
nem vagyok
hozzákötve
én is
elhagyom
Úgy aludni
Tudod, ha lehetne, most elaludnék veled.
Most rögtön aludnék el. Munka közben
esnék össze a fáradtságtól.
Egymás mellett aludnánk,
összegörnyedve, mint két gyerek-madár.
Valaki fényképet készítene rólunk,
és megmutatná mindenkinek.
A fotó később bejárná az egész világot,
képeslapokra és táskákra nyomtatnák.
A fotós halála után pedig
csak úgy beszélnének róla,
mint a dolgozó fiatalok leghitelesebb
ábrázolásáról a századelőn.
Tudod, nem vágyom másra, csak elaludni veled.
Úgy aludni, hogy tudjam, van miért.
Apokrif Online 