Katit rajtam kívül mindenki szerette az osztályon, és tudtam, hogy emiatt jócskán furdalna a lelkiismeret, ha képes lennék bármit is érezni. Hosszú ideje, legalább két éve járt már ide, és három-négy havonta bent töltött egy bizonyos időt, így biztos pontnak számított a legtöbb beteg életében. Egyike volt azon extravertált depressziósoknak, akik a világon mindenkivel megpróbálnak összebarátkozni, közszemlére teszik a szívüket, és jó darabig képesek arra, hogy jókedvet mímeljenek, amikor már régen késő. – Evellei Kata írja az Apokrif vendégnaplóját a Librariuson.
A teljes szöveg a Librarius felületén, ide kattintva olvasható.
Apokrif Online 