kabai lóránt: felesleges.Firkák, Avasi keserű
Kiállítás megnyitó és könyvbemutató, Pepita Ofélia Bár, szeptember 26.
„kis méretű filcrajzok, vetítés, sokkoló látvány- és hangeffektek, Miskolc-reminiszcenciák, rozsdametál, hardcore szentimentalizmus”‒ az esemény felvezetőjében.
Bajban van a beszámolóíró, mikor valami olyasmiről kell írnia, ami szavakon keresztül nem visszaadható. Lehet játszani a képekkel, videókkal (meg is tesszük, lásd lentebb), de az élményt átadni jelen esetben nem könnyű. kabai lóránt avasi keserű kötetének bemutatója és felesleges.Firkák kiállításának megnyitója ugyanis jó volt. De úgy rendesen.
Mindenki járt már könyvbemutatókon. Tudjuk a szokásos rendet: leülünk, veszünk egy sört, csóróbbak egy nagy levegőt. Meghallgatjuk a rövid bevezetőt, a beszélgetést a szerzővel, illetve a felolvasást a kötetből. Nos, kabai lóránt estjén másról volt szó, itt ugyanis minden érzékszervünk ki volt szolgáltatva. Az első hatás a szemet érte. A Pepita Ofélia Bár falán a felesleges.Firkák kiállítás képei köszöntek ránk. Egyedi képek, olyanok, mintha a szerző maga véste volna őket a papírra a tollhegyével. Firkák. A figyelmesebbek egy Fenyvesi Orsolya verset is találhattak a képek között, immáron tényleg tintával írva.
Gyanús volt, hogy kabai nyugodtan üldögél, sétálgat a bemutató kezdete előtt, meg sem közelíti a pincét, ahol a konkrét esemény lesz. Közben előkerült az a bizonyos Avasi keserű, mármint az ital maga – újabb támadás az érzékelés ellen, ezúttal az ízlelőbimbókra. Lassan letessékeltek minket a Pepita alagsorába, a bunkerszerű pincébe, ahol egy vászon és egy kivetítő várt minket. Majd egyszer csak megjelent a szerző, de nem a székek között, vagy a pódiumon, hanem a kivetítőn. Kabai lóránt ugyanis rendhagyó módon egy videó-bemutatót tartott, minden kommentár nélkül. Az ötlet pozitívan töri meg a sokszor unalmassá váló hagyományos kötetbemutatók sorát. (Kabaitól nem idegen az összművészeti megoldás: a Műút legfrissebb számának bemutatóján a felolvasások alatt képeket vetített Baglyas Erika munkáiból, amelyek többek között a lapszámot díszítik.)
A vetítőre skiccelt kisfilm tökéletesen visszaadta az avasi keserű világát. Fő irányadójának a vasgyári capriccio című verset tekinthetjük. A különböző bevágott képek, videók között nagy arányban szerepeltek a gyári tematikájúak – ezen a ponton eszünkbe juthat „a Vasgyárnál a miskolci savó színű ég” . Azonban nem a gyár volt az egyetlen tér, amely megjelent a vásznon, hanem utcarészletek, lakótelepi lakásokról, vonatútról készült bevágások is helyet kaptak a videóban. Külön kiemelendő megoldás volt a redőnyön keresztül látott lakótelepi anzix. A képek, filmrészletek, bejátszások hangulata hozzáadott a versekhez, amelyeket a videóban maga kabai olvasott fel – hol ténylegesen megjelenve a vásznon, hol mint egy hang valahonnan a lakótelepi ablakok mögül, koszos géptermekben ülve. A bejátszások közé gyakran beékelődtek a kiállítás képei: a csak dadogás című vers alatt például a szöveg „ütemére” felvillanva, mintegy „képi dadogásként”. A fejfájás című vers alatt pedig folyamatos csapcsöpögés hallatszódott, imitálva azt, hogyan erősödik fel minden kis zaj az ember számára, mikor hasogat a feje. A sajátos bemutató a különböző zajok, zeneszámok révén így nem csak a szemre, hanem a fülekre és az idegekre is hatott.
A sok eltérő hatás akár össze is zavarhatta volna a nézőt/hallgatót, azonban kabainak sikerült úgy elkészítenie a videót, hogy képeiből, zenéiből, zajaiból és felolvasásából művészeti alkotássá állt össze. Gyakran magyarázták a képek a verset, és fordítva, így a firka már nem csak firka volt, hanem valami több: „[G]épzsír, kacaj, kín és dac, talán már sok / ez így, egyben, rendesen összerázva.” (vasgyári capriccio). Nem sok, hanem pont elég.
Murzsa Tímea
Apokrif Online 