Mostkezdődika, mostkezdődika (Könyvkritika)

B1062911Turczi István: Minden kezdet, Palatinus Kiadó, Budapest, 2013.

Turczi István a 2013-as Könyvhétre megjelent regényének címét látva az olvasó önkéntelenül befejezi az idézettnek vélt közhelyet, miszerint minden kezdet nehéz. Turczi legújabb műve azonban a legkevésbé sem az. Sőt.


A Minden kezdet, ahogy az alcím is jelzi: a beavatás regénye, az első egyetemi éve előtti nyarát töltő Azrael szexuális és morális határátlépése áll a mű középpontjában. A huszadik születésnapját a regény utolsó fejezeteiben ünneplő főhős nővére meghívására érkezik a Kővár Kastélyszállóba, „ahol senki nem az, akinek látszik” (311.). Nyári munkájának helyszíne felé igyekezve Azrael – a mű tartalmát némileg direkten is összefoglalva – „úgy érezhette, minden egyes lépés távolabb viszi mai énjétől, és átlendíti a képzelet addig zárva tartott, vagy el sem képzelt tartományain, ahol a saját határait és képességeit éppúgy megismerheti, mint a vágy igazi természetét és az ösztönök sötétkamráit.” (32.) Hamar kiderül, hogy a szállóban szexuális kapcsolatok mentén felépülő és ugyanezek által fenntartott hierarchia uralkodik. Noha a vezetőség tagjai férfiak, a nők talán még meghatározóbbak az eldugott, idillinek tűnő kastélyszálló életében, tekintve, hogy önként vállalt testi és szellemi prostitúciót végeznek. Turczi karaktereket jelenít meg legújabb művében, típusokat, melyek statikussága még inkább kiemeli a főszereplő jellemének alakulását, vagy inkább megváltozását. A regény ötödik fejezetében egy külön blokkban katalógusszerű felsorolásban ismerhetők meg a főbb női szereplők, mindegyikük múltjába bepillantást nyer az olvasó. Maya, „a környezetbarát műanyag vénusz” (121.) mellett a szállóban él Chloé, az önmegvalósító, önjelölt művésznő, Rudy, aki „Ritának született, de a szülei állítólag fiút vártak” (127.), Gréta, akivel a főhős testi és szellemi közelségbe kerül, valamint Zsuzsi, alias Doktornő, aki egykor pszichológiát tanult, ám a regény jelenében már egy kiskereskedésben árul szexuális segédeszközöket. Nemcsak a női alakok megrajzolása elnagyolt, a Minden kezdet férfi szereplői is hasonlóképpen sablonosak, elég az elsőként megismert Maxira, a szálló otromba, suttyó úszómesterére gondolni. A figurák egysíkúságából és szögletességéből következik, hogy az olvasó nem tud azonosulni velük, nem tudja sajnálni a szexuálisan kihasználtakat és elítélni az őket kihasználókat. A Minden kezdet nem aktivizálja olvasóját, nem szorítja rá morális és erkölcsi ítéletekre. Turczié egy könnyed nyári olvasmány, minden sora erotikától fűtött, a megjelenített karakterek szórakoztatók, és humora is van a szövegnek (ami, igaz, egészen sajátos). Ahogy fentebb írtam, Turczi István legújabb műve nem nehéz – könnyen olvasható, bárki számára befogadható. Ez az elbeszélési mód, ismerve az eddigi (műfaj és stílus szempontjából egyaránt) sokoldalú, gyakran inkább az avantgárd felé hajló Turczi-életművet, mindenképpen új vállalkozás és teljesítmény a szerzőtől.

A Minden kezdet sutaságai azonban épp abból következnek, hogy a regény egyszerűségéért meg kellett dolgozni. A kötet egészében találni elszórtan reflexiókat magára a regényszerkezetre, a szereplők szereplő voltára, mely kiszólások hol jobban, hol kevésbé simulnak bele a szövegbe. A hangulatfestést sikeresen árnyalják az olyan hasonlatok, mint a regény legelején olvasható: „Lomha, zizegő szél, madárhangok, aláfestő tájzene mindenfelől. Akár egy regényben.” (16.) Ebben az idézetben is látható, hogy Turczi a regény mellett gyakran a film kliséit idézi, többnyire olyan hasonlatokban, melyekben – ahogy az imént is – a jelenet jelentőségét különböző akusztikai hatásokkal kívánja érzékeltetni. „Akár egy film kiszámított hatáselemeként a főcímzene elhalkulását követő koncentrált pillanat kellős közepén.” (87.) Kevésbé sikerült az olyan túlságosan is erőltetett megjegyzés, mint a következő Azrael ébredését kommentáló: „az sem tűnt fel, hogy hosszú lába időközben átlógott a következő fejezetbe.” (241.) Turczi elbeszélője gyakran kinéz a szövegből, s az olvasóhoz beszélve, a szereplőket magukra hagyva, a regényidőt megállítva szúr közbe egy-egy részletezőbb bemutatást. Ezek a megoldások kevésbé szellemesek, megtörik a próza folyását, durva és eldolgozatlan átkötések. Ilyen pl. a már említett, a női szereplőket bemutató blokk bevezetése: „Íme a négy femina, csak hogy átmenetileg rend legyen a férfifejekben, és szűnjön meg a mocorgás, mutassuk be őket.” (121.) Vagy még a kötet legelején az őr bemutatása előtti: „Amíg összeszedi magát [Azrael – Sz. M.], érdemes röpke pillantást vetni a harci kutya magabiztos gazdájára.” (25.)

Időnként egy-egy kiszólásról nehezen megállapítható, hogy az az elbeszélő sajátja-e, vagy esetleg jelzés nélkül idézi egy szereplő gondolatát. Ilyen az az Azraelnek is tulajdonítható megállapítás, miszerint „ő akkor most egy igazi regényhős földalatti kamrával, kincses ládával és sötét titkokkal.” (208.) A közlő személyében való bizonytalanság menti meg a regény jó pár szentenciózus kiszólását. Ilyenek a következők: „a szexuális szolgáltatásra igényt tartó elvált nők száma végtelen” (75.), s egy további példa ezúttal a férfiakról: „A férfiak általában úgy érzik, hogy gondolkodnak, és úgy gondolják, hogy éreznek is. Bizonyos napokon ez a tétel többször is képes megdőlni.” (37.) Olykor pedig mintha az elbeszélő stílusa szándékosan közelítene azéhoz, akiről éppen beszél: Vincéről, a kastély őréről olvasható, hogy „erősen fejlett rágóizmait átmenetileg sztendbájra állítva nyugton maradt.” (27.) Ezek a regény világához és szereplőihez illeszkedő módon lazának szánt szófordulatok és megfogalmazások esetenként már kínosak. Azokon a helyeken azonban, ahol a szöveg épp hogy nem próbál idomulni a történet és a szereplők egyszerűségéhez, kimondottan jó írói megoldásokkal él a szerző. Ilyen egyrészt a születésnapi bulit leíró fejezet, melyet „prózafényképek” osztanak külön csoportképekre, leírt szituációkra, másrészt pedig az a briliáns párbeszéd, mely épp az egyik fénykép megelevenedésekor hangzik el Maxi és Rokkó között a medence szélén ücsörögve. „Nyugis napunk van. Az. Este lesz Azrael születésnapja. Ja. Kitaláltam, mit viszek neki. Én is. Fürdőnadrágot vettem neki, és mindjárt kettőt, ha az egyik nem volna jó rá. Apja helyett apja lehetnél. Törődöm vele, még új versenyző, és túl nagy szíve van. Jó ember vagy. Tudom. Akkor már ketten tudjuk. Ne beszélj hülyeséget, mert leverlek, mint vak a poharat. Bocsi, csak hülyéskedtem. Csak jó legyen valamelyik méret. Elles, nekem is az a méretem. A másik iksz-elles, hátha azt szereti, ha lötyög. Az egyik biztos jó lesz rá. Szerintem is. Előrelátó vagy. Élettapasztalat.” (274.)

Ebből a hosszabban (és nem végig!) idézett párbeszédből is látható talán, hogy a Minden kezdet összességében valóban jó, szórakoztató olvasmány. Maga a történet nem hoz újat, Azrael, a „nagyfőnök soros kurvájának öcsikéje” (71.), olyan környezetbe érkezik, ami kívülről idilli csupán, megismerve az ottani közösséget és a köztük lévő viszonyokat azonban egyre feszültebb légkör veszi körül a fiatal fiút. Egy helyen „pokoli paradicsomként” (73.) említik ezt a magukat kellető nők és az erre vevő férfiak kölcsönös egymást kihasználásán alapuló közeget. A szexuális beavatás két fázisban történik, a regény közepén ugyanis Azrael szemtanúja lesz egy fekete misének, annak minden hidegrázós praktikáját („A tál legalján észrevett valami fehér, puha, élettelen tárgyat. Csak akkor derült ki, mi az, amikor a szeméhez emelte: fehér galamb volt, a szívét tűvel szúrták át” – 216.) és perverzitását végignézve. A mű végén pedig egy szeretkezés teszi teljessé Azrael férfivé válását.

A kastélyszállót elhagyó fiatalember jellembeli változásának bemutatása már nem része Turczi regényének, a tényleges beavatásnak, ahogy a fekete mise kilesésének, vagy Sára, a főhős nővérének nyilvánvaló prostituáltságának nincs következménye. E tekintetben a cím az egész regényt jellemzi, miszerint minden csak elkezdődik, s a történetnek nincs teljes lezárása. Azrael számára is saját bevallása szerint „összefolyt minden: Oleg és Gréta titokzatos sétája, mögöttük a testőr; a pincében látott események infernója; a Muter rémült tekintete a mosókonyhában; Rudy őrült vihorászása a születésnapon; Armand és a politikus feltűnése; Maxi összevert képe […]” (310.) Turczi István Minden kezdet című regénye élvezetes, szórakoztató olvasmány, ismert kérdéseket tár olvasója elé, melyeken el lehet gondolkodni (leghangzatosabb talán a következő: „mit keresel, az igazságot vagy a boldogságot. A kettő együtt nem megy.” – 188.), még sem terhelőbbek ezek annál, mint amit nagyon csúnya és egyszerűsítő módon minden szövegben felfedezhető mondanivalónak lehet nevezni. De prűdség lenne nem kiemelni egy másik, a regény világához közelebb is álló életszemléletet, miszerint a fiatalok részéről „mire ez a nagy világfájdalom, amikor előttük az élet, csupa kaland, szerelem, vágyakozás, rengeteg szex, aztán még mindig szex, és ha ez sem elég, jöhet a ráadás.” (251.) Elvégre minden kezdet.

Szarvas Melinda

2 Comments

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s