A Fiatal Írók Szövetsége másodszor gyűjtötte egybe a pályakezdőket, hogy ötnapos visegrádi alkotótáborában, hivatalos nevén a II. FISZ Irodalmi Táborban a fiatalok neves szerzőkkel, kiadókkal, folyóiratokkal- és borokkal ismerkedhessenek, illetve megszokják a műhelymunka vérszagát.
Mert július 24. és 28. között vérszag volt Visegrádon, ez kétségtelen, ám minden szárnyát bontogató fiatal író tudta – vagy tudomásul vette -, hogy az élve boncolásnak tűnő műhelymunka egyszer biztosan a hasznára válik. A napi két foglalkozást a prózásoknál Csepregi János és Hermann Zoltán, a lírásoknál Bajtai András, Győrffy Ákos és Sirokai Mátyás vezette, míg a kritikusok csoportját Szilágyi Zsófia irányította.
Csepregi János prózaműhelyének tagjaként egy életre megtanultam egyfelől azt, hogy mivel mindannyian meghalunk, tanácsos a pusztulásnál egyedibb témát keresni, másfelől azt, hogy a szerkesztőt nem fűzi gyengéd érzelem a szerző egyik kivételesnek gondolt mondatához sem. A műhelyélmény többi sorát most inkább húzom, sallang.
Noha a katarzist az utolsó programtól, az SPN Krú szombat esti performanszától várta volna az ember, Bartis Attila délutáni megjelenése némiképp módosított ezen. Ahogy az író a korszerű nagykönyvben: nyakában egy Leica fényképezőgéppel, kezében pipával, arcára írva a mondattal, ami egész munkásságát meghatározza – nehezen fogadja el a mulandóságot. A MÚOSZ iskolájában fotográfusként végzett Bartis mesélt “A csöndet úgy” felvételeiről, a fotók megszületésének körülményeiről: vagyis a kommunikáció letűnt korszakáról, amikor százával lehetett rossz felbontású képeket gyártani a fapados, buta mobilokkal.
És mivel szó esett a telefonról, a moderátor, Szekeres Nikoletta e csapásirányon haladva elmeséltetett egy nyomasztó és kifejezetten intim történetet arról a felolvasásról, amelyet a sors kegyetlen játékának köszönhetően az író halott édesapjának telefonjáról indított hívás szakított meg. Bartis egyébként nem osztogatott tanácsokat a pályakezdőknek, tartózkodott a kinyilatkoztatásoktól, nem fogalmazta meg sem tényszerűségként, sem követendő példaként írói munkamódszerét. Azt mondta, hol írni, hol olvasni nem marad ideje, de az biztos, hogy nem kínozza magát olyan könyvvel, amit ugyan illene, kellene olvasni, mégsem viszi rá a lélek.
Ha már összegeztem, mi történt napközben, az estékről is szólok: amit sokan megjegyeztünk, az a nagyfröccs ára – 280 forint -, ami viszont kicsit hiányzott, az egy Nemzeti Dohánybolt.
Na, jó, dehogyis.
Kelemen Anna
Apokrif Online 