elválnak a magzat tagjai
(megteszi a beismerést, igyekezve nem mást utánozni)
tudod ez valami olyasmi mint az ejtőernyős a hátizsákjával
az elrugaszkodástól a landolásig nem válnak el egymástól
láthatott a környezetem különböző vonásokkal felruházottnak
tehettem olyasmiket amiket később megtagadtam, az égitest
ami egyszer – ez nem szimbólum – kisbolygó másszor üstökös, változna?
a félszeg olvasós kisfiú aki a falnak dőlve mereng hogy mit gondolnak róla
és mit fognak majd akkor ha beszáll a társalgásba és kivívja a vezér ellenszenvét
(Kifutott)
Mint akik pincékben szorongtak a háború alatt és előjönnek,
látva, hogy a megszállókat kiszorították a városból, s csak abban
lehetnek biztosak, hogy egy rendszer végérvényesen megszűnt
és új fog létrejönni, de hogy az részükre a kiteljesedés lehetőségét
vagy a korábbinál is nagyobb nyomorúságot hoz el, csak annyira
képesek előrelátni, mint kártyájátékban a következő lapot,
olyan bizonyossággal tudom, hogy mi lesz az újabb
fordulópont személyes történetem cselekményében.
(utórengések idején)
most az kellene
valahogyan megfogalmazni
a befogadót is respektálva
hogy elszigetelődve milyen
negatív feltételezéseket állítok
fel a nagybetűs világról
önmagamat is beleértve és
úgy érzékelem mintha teszem azt
egy kígyót érintenék minden
mozdulattal annak tudatában
hogy ez a realitásérzék elvesztése
és csak múló állapot mint
egy megalázás vagy visszautasítás
földmozdulása
Apokrif Online 