“csókos számon nípi ínek” – Petrence Sándor Fagyott pacsirta című kötetének hivatalos bemutatója, 2013. május 30., 19:00, Hy5
Kétségtelen, az utóbbi néhány évben kiemelt szerepet kapott a népművészet.
Népszerűek a táncházak, ahol a talpalávalót nem laptopok és hangfalak, hanem hús-vér népi zenekarok szolgáltatják, de aki nem szereti a csárdást, elég, ha otthon a fotelbe süpped: televíziós tehetségkutató műsorok énekes-táncos produkciói közül válogathat. Vagy – belebújik matyómintás tornacipőjébe, egy pohár borért kurjant és Petrence Sándor „kispocsolysági nípi kőttő” verseskönyvével ismerkedik. Hét múlt tíz perccel, mikrofonpróba. Az asztalon pár tenyérnyi szabad hely, a többi a könyveké. Négy szék, aztán valaki egy ötödiket is közelebb húzott. Vártunk. Hol van, ki lehet Petrence Sándor?
Bevezetésképp Stoller Mátyás olvasott fel néhány verset, azonnal megadva az alaphangulatot: a közönség fel-felnevetett, homlokráncolva, vigyorogva egymásra néztünk. Petrence úr csalafinta egy ember, „nípi furfanggal” ír szülőfaluja, Kispocsolyság mindennapjairól, saját érzéseiről, a természet szépségéről és még megannyi másról.
A beszélgetést Balogh Endre vezette, ő kérdezte Barna Imrét és Barta Andrást.
Rögtön terítékre került a szövegek egyedi nyelvezete. Barna Imre inkább a komoly oldalról szerette volna megközelíteni a rejtélyes költő stílusát, míg Barta András a humort, a játékosságot emelte ki. Pillanatokon belül mindketten Pandacsöki Boborján gyermeteg megnyilvánulásait és a Monty Python társulat abszurd humorát emlegették, mint lehetséges párhuzamot.
Barna Imre több kérdést is felvetett. Beszélnek-e így a vidéki emberek? Megsértődik-e a „níp”, amikor magáról olvas vagy komája lesz a szerző? Komolytalan nyelvi játék ez, vagy „Pö” Sándor mégis Petőfi Sándor babérjaira tör? Hiszen a monogram ugyanaz!
Mindezt Barta András azzal egészítette ki, hogy Arany János Toldijához hasonlóan Petrence is gyakran bonyolódik (ön)magyarázkodásba, akár a versszövegen belül is. Például az egyiket azért nem írja tovább, mert a lap végére ért, több sor már nem férne ki; udvarlóversében pedig, melyet Rózsikája ihletett, egy metafora után közbeveti: „bármit is ez, ha jelencsen.”
A helyesírási hibák és a kisszerű témaválasztások ellenére Barna Imre szerint biztosan állíthatjuk, hogy Petrence Sándor igen művelt ember lehet, hiszen lábjegyzeteiben Tandori Dezsőt emlegeti, és merészen visszaszól a paradigmaváltást emlegető pesti bölcsészhallgatóknak.
A beszélgetés második felében szó esett a kötet végén található levelezésekről is, tudniillik Petrence Sándor különböző folyóiratok szerkesztőivel is beszélgetett, mindvégig magabiztosan és hitelesen ajánlva (ál)népies „kűtteményeit”. Ezekből a közönség néhány rövidebb részletet is hallhatott, majd a könyvbemutatót további négy vers felolvasása zárta.
Már csak egy kérdésünk maradt. Mégis, ki az a Petrence Sándor?
Hínnye, dejsz’ elő se merészelt gyünni!
Hiába kerestük egymás közt, a közönség soraiban is, sem pörgekalapos, bajszát csavargató öregember, sem más nem jelentkezett. Egy leleplezéssel egybekötött dedikálás talán jól jött volna. De az is lehet, a vidéki élet, a szőlőkapálás, na és a „költés” jó kibúvó.
Komáromi András
*
A könyvbemutató teljes videofelvétele a PRAE.HU jóvoltából:
Apokrif Online 
Mi az a “hípi ének” ?