Évjárat (4) – Idén nem voltam a Balatonnál

2012 végével ismét megkértük lapunk állandó szerzőit, hogy – teljes formai-tartalmi szabadsággal élve – a lehető legszubjektívabban nyilatkozzanak elmúlt és leendő évükről, mi volt számukra idén a legfontosabb, mire számítanak, mit remélnek a következő évtől. Tavalyelőtt indított, nagy sikerű sorozatunkat újabb szövegekkel folytatjuk tehát. A beérkezett írásokat folyamatosan közzétesszük az Évjárat rovat keretében, az Apokrif Online felületén.

Szabolcsi Gergely írását közöljük.

Idén nem voltam a Balatonnál. Huszonhárom éves vagyok és eddig minden évben voltam ott, minden évben egy kis idő a nagyszüleimmel (aztán már csak nagymamámmal), még azután is, hogy T-vel járni kezdtünk: pedig akkor már inkább a terhünkre volt az egész. Utoljára talán tavaly mentünk le, úgy volt, hogy ott töltünk pár napot kettesben, de az egészet elrontotta a nagybátyámék váratlan megjelenése, végül kevesebb, mint huszonnégy órát voltunk lent, de abba belezsúfoltunk szinte mindent, amit ott csinálni lehet.

Nem tudom miért, de amikor visszagondoltam erre az évre ez volt az első gondolatom: idén nem voltam a Balatonnál, a második pedig az, hogy tegnap mégis kimentem a Kossuth térre.

Hirtelen váltás, egy nagyon személyes és egy nagy nem az. Így kell ezt csinálni, ebből lesz próza (bazdmeg).

Szóval tegnap, munka helyett, évjárat helyett, kritikaírás helyett, a privát helyett inkább úgy döntöttem, hogy sétálok egyet a városban pár száz-pár ezer (a tüntetés hermeneutikája!) másik diákkal. Nem azért, mert nekem fizetnem kell, nem azért, mert félek vagy valami más hasonló. Hanem azért, mert ebben az évben meguntam. Ez az év nekem a megunásról és a beleunásról szólt. Meguntam például a Balatont is. Meguntam az egyetemet is, legalábbis azt, hogy nincsenek kilátások. Meguntam azt is, hogy mindenki tüntet, és hogy mindenki tudja, mi lenne nekem a jó (jobb esetben tudja, egyébként inkább leszarja), meguntam azt is, hogy nem tudok írni. Szóval így esett.

Ugorjunk megint, ez nem egy publicisztika valamelyik jól fogyó (sic!) közéleti lapban.

Amikor az elmúlt egy évre gondolok, akkor nincs bennem üresség. Jó év volt, tudjátok: sose leszünk már ilyen fiatalok. Én például végérvényesen megöregedtem, vagy legalábbis valami olyasmi.

A minap Fencsák is felébredt és szörnyű öregemberré változva találta magát ágyában. Tartás nélküli puha hátán feküdt, és ha kissé fölemelte a remegő fejét, meglátta domború, vizenyős hasát és behorpadt mellkasát, amelyeket jótékonyan takart el paplanja. Két, testének egyéb méreteihez képest siralmasan vékony lába tehetetlenül kapálódzott szeme előtt.

Fencsák meg én: öregemberek. Valójában tegnap sem tüntetni voltunk, csak elkószáltunk a piacról hazafelé és odatévedtünk. (az öregség bűn)

Unatkozó öregemberek vagyunk mi ketten és ezért nem írunk soha semmit, nem azért, mert nem tudunk, hanem mert szenilisek vagyunk, elfelejtünk mindent.

Mindenki elfelejt mindent. Mindenki, a kurva életbe, mindenki. A szar is le van szarva. Itt állunk több millióan és nem emlékszünk egymásra, elfelejtjük egymást és csak kiabáljuk magunkat, mintha az lenne az egyetlen igazság.

Már nem tudom, hogy van-e olyan, hogy igazság (már megint hermeneutika) és voltaképp nem is érdekel. Nekem van egy saját igazságom, Fencsáknak és T-nek is. Mindhármunké itt van a spájzban (nincs is spájzunk, csak egy kis polcot tartunk a hűtő mellett erre a célra), eltéve egy-egy befőttesüvegbe a méz és a pirított hagyma közé.

Az én igazságom az, hogy ez azért mégiscsak egy jó év volt, nem tudom, miért, de az egész összeállt kerekké, talán azért, mert újra volt értelme tüntetni menni, talán azért, mert a végérvényesen beálló unalom valójában nem is végérvényes és nem is beálló, talán azért, mert bár megöregedtünk, de sosem voltunk ennyire fiatalok? Nem tudom. Jövőre szeretnék lemenni a Balatonhoz.

Szabolcsi Gergely

(kapcsolódó szövegek:

2012:

Évjárat (1) – „A vágyott szám 2 (…)”

Évjárat (2) – Gondolatok az Ottlik-évben

Évjárat (3) – Messze még az éjszaka

2011:

Évjárat (1.) – Közép-dunántúli Hobo Blues

Évjárat (2.) – Életvitel

Évjárat (3.) – Önmagam ellen

Évjárat (4.) – Lejáró

Évjárat (5.) – Lepereg