Vakáción a sertésmájkrémmel (beszámoló)

A Scolar Könyvkiadó őszi programsorozatának keretében került megrendezésre Gerlóczy Márton Check-in című kötetének bemutatója 2012. szeptember 27-én a budapesti Toldi moziban. A szerzővel Péterfy Bori beszélgetett, a zenei átkötésekről a söndörgős Eredics testvérek gondoskodtak.

A közönség részéről kitüntetett figyelem kísérte a rendezvényt, a késve érkezőknek még éppen jutott hely a Toldi mozi nagytermének lépcsőin, s a létszám a következő másfél órában sem csappant meg. Sugár S. András, a Scolar Kiadó marketingfelelősének felvezető sorai után Gerlóczy Márton is köszöntötte a jelenlévőket, elsősorban az Eredics testvéreket a Söndörgő zenekarból, mert „ők legalább színvonalat visznek ebbe az estébe”. Hűen a kötet útinapló jellegéhez, minden egyes, az est folyamán szóba kerülő helyszínt a háromfős zenekar vezette be instrumentális darabjaival.

Balkáni dallamvilágot felidéző virtuóz harmonika-darbuka és gitárszólamok jelezték, hogy legelőször is a könyv bulgáriai fejezetéről lesz szó – miután Gerlóczy üdvözölte a jelenlévő bolgárokat, megemlékezett itt írt plágiumregényéről, mely azóta huszonkilenc példányban kelt el. Három napig tartó kalandjainak elbeszélését követően végül arra a megállapításra jutott, hogy „Várna olyan mint Szolnok… csak tengerparttal”, s a kötetben elbeszélt események nagy részét afféle delírium-kitalációknak minősítette, így hát Péterfy Borinak is fel kellett hagynia a történtek buzgó rekonstruálásával. Így rögtön indult a Buffalo soldier, és a vászonra vetített fényképek is megerősítették: a jamaicai élmények megosztása jön; egyébként, itt meg egy kalózkönyv készült annak idején. Mindenesetre jócskán lehetett élettapasztalatot szerezni, a kíváncsibbak megtudhatták, hogy míg Magyarországon mondjuk egy átlagos kis borsodi faluban a lecsúszott emberek nagy része kevertet iszik egész nap, addig a „vidéki Jamaicában füvet szívnak – de aki igazán le van csúszva… az kokózik”, tette még hozzá Gerlóczy, minekutána Péterfy Bori jobbnak látta ismételten azt mondani, utazzunk inkább tovább.

A tunéziai látogatás legfőbb célja az volt, hogy megússzuk a karácsonyt, az ezzel járó stresszt, magyarázza a szerző, akit, alighogy belépett a szállodába, feldíszített karácsonyfa fogadta és a Jingle bells ütötte meg a fülét, s rövidesen le kellett vonni a következtetéseket: „Az a helyzet, hogy ha a magyarok nem akarnak karácsonyra itthon maradni, fogják magukat és elmennek Tunéziába – karácsonyozni”. Hasonlóan precíz megfigyelésekkel Norvégiában is gazdagodott a szöveg főhőse: „a jeges víz és a vizes jég” országában, ahol a „hófehér szerencsétlenek úgy fekszenek a hóban, mint az eldobható elemek”, ott például minden nő veri az urát. Ugyanakkor énekelni is tudnak, derült ki a norvég epizódot illusztráló kivetített videofelvételen, amelyen hajnali három órakor egy jókedélyű társaság kezdett bele egy kellemes kis kocsmadalba, miközben minden erőfeszítésükkel azon voltak, hogy lehetőleg a felvétel ideje alatt képesek legyenek megállni a saját lábukon.

Az ironikus-önironikus momentumok ezután sem értek véget, jó hangulatban folytatódott a regénybeli helyszínek és emlékek visszaidézése, például a Top Gun című film végignézése egy kilenc négyzetméternyi kis szigeten nyolc finnel és egy idős nénivel, vagy a csehországi, Péterfy Bori által csak „lúzer kalandkereső utazásként” aposztrofált kirándulás, ahol még a „szó szerint semmire se elegendő pénzt is sikerült elkurvázni”. Az egyesült államokbeli csavargás egyik legfontosabb célja Gerlóczy Márton szerint az volt, hogy „fekete rappet hallgathassak a sztrádán”, de az igazi meglepetést végül az annyira vágyott fánk szolgáltatta: az ugyanis ehetetlennek bizonyult. Aztán rövid hazatérés Békéscsabára. Különben a város, mikor megtudta, hogy szerepelni fog a könyvbeli helyszínek között, örömében meghívta az írót, töltsön ott ismét pár napot – aki így most izgatottan várja, hogy a többi helyről is érkezzenek a meghívások. Nem sokkal ezután a „csóró magyar írót” Bora Borára vetette a jószerencse, egy éjszakánkénti hatszázezer forintba kerülő lakosztályba, ahová magával vitt egy hatvankilenc forintba kerülő sertésmájkrémet is – ezt a legkülönfélébb egzotikus környezetben láthattuk viszont a vászonra vetítve. A beszélgetőtárs unszolására a szerző elismerte, találkozott Harrison Forddal is, ám ez teljesen lényegtelen.

Legvégül Japán került sorra, ahol mint Gerlóczy mondta: „Megvilágosodtam, és most még sötétebben látok mindent”, de nem bírta nem megemlíteni az ottani hipermodern, konzollal irányítható fenékmosókat sem. Utolsó beszámolója után Péterfy Bori zárásként egy japán dalt énekelt el a végig színvonalasan, precízen dolgozó, már-már egymást túljátszó Eredics-fivérek közreműködésével. Rövidesen be is fejeződött az est színpadon zajló része, s a mozi előterében állófogadás várta a megfáradt közönséget süteményekkel, üdítőitalokkal, borral, hogy – Sugár S. András szavaival élve – a „kulináris élvezetek oltárán is áldozzunk az irodalom után”.

Az alig másfél órás, mindvégig pörgős, technikailag mesteri módon kivitelezett könyvbemutató ügyesen használta ki a mozi nyújtotta lehetőségeket, s ugyan néhol a kelleténél több információt bocsátott a szerző a publikum rendelkezésére, összességében mégis könnyed és szórakoztató program részesei lehettek az érdeklődők– bizonyos, hogy sokaknak sikerült kedvet csinálni a kötethez; ennél fontosabb feladat pedig ezúttal aligha lehetett.

Nyéki Gábor

(Gerlóczy Márton: Check-in című könyvének bemutatója, 2012. szeptember 27., Budapest, Toldi mozi)

A fotókat készítette: Nyitrai Balázs

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s