2011 végével ismét megkértük lapunk állandó szerzőit, hogy – teljes formai-tartalmi szabadsággal élve – a lehető legszubjektívabban nyilatkozzanak elmúlt és leendő évükről, mi volt számukra idén a legfontosabb, mire számítanak, mit remélnek a következő évtől. Tavaly indított, nagy sikerű sorozatunkat újabb szövegekkel folytatjuk tehát. A beérkezett írásokat folyamatosan közzétesszük az Évjárat rovat keretében, az Apokrif Online felületén.
Szabolcsi Gergely írását közöljük.
Amelyben az elbeszélő (akinek viszonya a szerzővel még mindig nem tisztázott) összefoglalja érzéseit és gondolatait az elmúlt évvel kapcsolatban, valamint már-már pszichoanalitikus eszközökhöz folyamodik, hogy feldolgozza azt a tényt, hogy gondolatait (csakúgy, mint minden mást) valaki már megírta és ebből kifolyólag rá – mármint az elbeszélőre – már semmi szükség.
Hát ennyi volt.
És még mennyi lesz.
Szabolcsi Gergely
(kapcsolódó szövegek:
2011:
Évjárat (1.) – Közép-dunántúli Hobo Blues
Évjárat (6.) – Halogatott szükségszerűség
Évjárat (8.) – Mintha hiányod lenne napom rendje
Évjárat (9.) – KÍNOK ÉVE – NAPLÓBA GÖNGYÖLT JAJGATÁSOK
Évjárat (10.) – Eljátszani a gondolattal, hogy
Évjárat (11.) – “Neal Cassadyre gondolok”
Évjárat (12.) – Mint céllövöldében zárás
*
2010:
Évjárat (1.) – Mi van a flaskámban?
Évjárat (3.) – Január kilencedike
Évjárat (4.) – A meglepetések éve
Évjárat (8.) – Fencsák és az évértékelés
25 Comments