Végül úgyis a képek…

Képszerkesztői köszöntő

Az Apokrif szerkesztőségének régi vágya teljesült, mikor 2011 elején megállapodtunk két tehetséges, képzőművészetben jártas hallgatótársunkkal arról, hogy ezentúl az ő szakmai felügyeletük alatt, profi szervezésben működik tovább a folyóirat (odáig talán leginkább gyerekcipőben járó, méltatlanul elhanyagolt) vizuális rovata. Mindazt a munkát, amelyet ez év eleje óta két lelkes, új szerkesztőtársunk a folyóiratnál végez, szerényen csak képszerkesztői munkakörként emlegetjük magunk közt (és a nyilvánosság előtt), holott, ha valaki veszi a fáradságot, hogy összehasonlítsa az Apokrif 2011. nyári számát (Dani és Tamás első munkáját), azonnal láthatja, jóval többről van itt szó – stílusról, markáns arculatról, elegáns, igényes, mégis friss vizuális anyagok értő tálalásáról. Bízunk benne, hogy ahogy egyre több művészeti ág képviselői (mint az estjeinken fellépő zenészek, weboldalunkon bemutatkozó filmesek, majdani közös produkciókon velünk dolgozó színházi emberek), úgy köztük most, hogy immáron szigorú és nívós szakmai mércével és valódi műhellyel várhatjuk őket, minél több tehetséges, fiatal képzőművész is otthonra lel (átvitt és szó szerinti értelemben is) soraink közt. A szó innentől két új szerkesztőtársunké, akik ezzel az alábbi szöveggel kívánnak bemutatkozni az Apokrif olvasóinak. (Ahogy arról már annak idején hírt adtunk, Erdei Tamás és Veress Dani 2011. szeptember 1-től fogva tagjai az Apokrif szerkesztőségének.)

Erdei Tamás
Veress Dani

Az Apokrifban az indulása óta bújtak meg festmények, rajzok, fotók. Hol jobbak, hol gyengébbek. De ez a szeszélyes csapongás azt a szépirodalmi szöveggerincet tekeregte be helyenként méltatlanul, amely biztos íven haladva, számról-számra egyre több műélvezetet tartogatott. Erre az egyenetlenségre untak rá a redaktorok, amikor felkértek két debreceni cívis barátot a lap képi megjelenésének gondozására. A szerkesztőséghez való szegődésünk kapcsán talán nem csupán illik, hanem érdemes is néhány szót ejtenünk a terveinkről. Pontjaink a magunk számára is zsinórmértékül szolgálhatnak az elkövetkezendőkben.

Legelszántabb célunk, hogy a folyóirat képes felét egy olyan biztos sodrú mederbe tereljük, amelyben haladva szavatolt a szomszédos oldalakon olvasható versekhez és novellákhoz hasonló színvonal. Olyan festők, grafikusok, fényképészek vagy szobrászok munkáit tervezzük csak közölni, kiknek keze már pályakezdőként sem remeg meg. Tehát első a kvalitás, önmagában azonban nem elég: távol áll tőlünk, hogy üres tökéletességgel kerekedő almák rézkarcaival untassuk a kedves olvasót. Üzenetet kell hordoznia, merengésre kell elcsalnia vagy játékosságot, leleményességet kell csillantania a képeknek.

Magától értetődő, hogy az Apokrif továbbra is elsősorban fiatal művészek folyóirata lesz, ez alól a képzőművészek sem kivételek. Nem szorulunk rá az éltesebbek segítségére, a szűken vett kortársaink műtermeiből is folyamatosan és bőségesen kerülnek ki izgalmas alkotások, amelyekkel megtölthető nem egy, de számos lap. A technikák, műfajok, stílusok terén viszont egyelőre nem látjuk a hasznát semmilyen lehatárolásnak. Ha valaki tehetséges, kacérkodjon az absztrakt expresszionizmussal vagy fessen kemenesháti tájképeket, a lapban a helye! Most, az indulásnál a kezeinket kötnénk meg, ha a nemzedéki és esztétikai határokon túl bármilyen más kategóriákat is  figyelembe vennénk. Persze lehet, hogy néhány számmal a hátunk mögött, egy jövőbeli karakter kialakítása érdekében összpontosítottabb lesz az érdeklődési körünk. Egyelőre azonban vastagon megelégszünk azzal, ha az Apokrif vizuális részének profilja kimerül minden tekintetben vagány képek lehozásában.

A pályázati forrásoktól való függésünk miatt nem tehetünk ígéretet arra, hogy mindig színesben lesz módunk illusztrálni az egyes számokat. Egyetlen művet sem akarunk viszont kifakítani, eredeti koloritjától megfosztva bemutatni a periodikában, ezért a – horribile dictu – szűkösebb negyedévekben metszeteket, tollrajzokat, fekete-fehér fotókat gyűjtünk majd össze. Nyomdai minőség tekintetében viszont a legutóbbi, nyári számban kipróbált paraméterek alá semmiképpen sem kívánjuk adni.

Az aktuális szám vizuális gazdagításához hozzájáruló művészek műveit természetesen a továbbiakban sem tervezzük bemutatás nélkül az olvasók elé tárni. Az eddigi gyakorlatot követve a Látószög rovatban igyekszünk majd szöveges fogódzót fogalmazni az illusztrációk mikrokozmoszában megtehető első lépésekhez. Talán idővel ezek a „belső” recenziók már nem fognak árválkodni a szépirodalmi kritikák társaságában és az erőre kapó vizuális rovat lendületébe kapaszkodva a képzőművészeti tárgyú írásokkal, tárlatokról szóló cikkekkel is gyarapodhat a folyóirat kínálata. Ezzel az Apokrif a hazai művészeti lappaletta azon izgalmas csoportjához csatlakozhatna, amely a szépirodalmi fundamentumon teret biztosít a társművészetekről folyó disputának is.

Mindazonáltal lajstromozhatjuk a szempontjainkat, forgathatjuk a szavakat, egy ponton túl úgyis tehetetlenek leszünk a képekkel szemben és ők döntik el, hogy végül melyikük kerül a nyomdába. Így idővel afelett is a képek – igaz, az általunk kicseresznyézett képek – törnek pálcát, miszerint érdemes volt-e két fővel gyarapítani a Bródy Kávézó szerkesztői asztaltársaságát.

Minden további mondatnál többet árulnak majd el képszerkesztői ars poeticánkról az őszi lapszám illusztrációi. A KOGART Ház idei FRISS seregszemléjéből kimazsolázott válogatásunk egyfajta vizuális nyelven megfogalmazott program is egyben. A kiállított darabok közül válogatva is már az volt a célunk, ami a jövőben is lesz: a szépírók mellett tehetséges képzőművész nemzedéktársainknak is méltó fórum biztosítása a lapban. Előre megrostált társaság továbbszitált képviselőit kínáljuk fel vizslatnivalóul első ízben, a szintet azonban nem áll szándékunkban lejjebb adni a későbbiekben sem. Nyugodtak majd akkor lehetünk, ha a kedves olvasók a lapot két villamosmegállónyi távra felcsapni nem feltétlenül csak egy rövid vers miatt, hanem a képek átpörgetése okán is rendre érdemesnek tartják majd.

Ezt az időszakot megelőlegező örömmel üdvözlik az Apokrif forgatóit a folyóirat első képszerkesztői,

Erdei Tamás és
Veress Dani

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s