György Péter Apám helyett című kötetének bemutatójáról
Március másodikán, szerdán, a közelgő tavaszhoz cseppet sem méltó időjárásban, szinte csípő hideggel arcomon, sietős léptekkel haladtam a Petőfi Sándor utcán, hogy időben odaérjek a Petőfi Irodalmi Múzeumba, ahol egy szűk, kora esti órában, a Magvető Kiadó szervezésében hivatalosan bemutatták György Péter Apám helyett című kötetét.
A díszteremben talán a vártnál is több érdeklődő jelent meg, amire abból lehetett következtetni, hogy az ülőhelyek néhány perc leforgása alatt megteltek, s lassan már „állóhely” sem maradt, így a múzeum dolgozói rögtönzött megoldásként kivetítőt állítottak fel, és székeket helyeztek el a díszteremből nyíló kisebb teremben, hogy a később érkező, kint rekedt érdeklődők se maradjanak le a beszélgetésről. Később érkezőként, és ezáltal kint rekedtként magam is kivetítőn, élő közvetítésként követtem végig György Péter legújabb könyvének bemutatóját.
A szerzővel Rainer M. János történész és Kovács Éva szociológus beszélgetett, a moderátor szerepét pedig a Magvető Kiadó főszerkesztője, Sárközy Bence vállalta magára. A főszerkesztő kezdésként kísérletet tett a kötet műfajának meghatározására, mely rövid eszmefuttatás szerint az Apám helyett egy magán-, család-, köz- és kortörténeti nagyesszéként definiálható. Ezt a szerző is megerősítette, amikor azt mondta, nem állt szándékában szépirodalmi műként, regényként megírni apja történetét. Arra az elmaradhatatlan kérdésre, hogy mi vezetett a regény megírásához, György egy közel két és fél évvel ezelőtt, az Élet és Irodalomban megjelent publicisztikájára hivatkozott, mely az akkoriban, 2008 októberében elhunyt édesapja élettörténetét beszéli el, mint a korszakra jellemző, éppen ezért kollektivizálható történetet.
A cikk így a most megjelent regény kontextusában, olvasható annak rövid tartalmi kivonataként is, melynek ismertetését, vagyis az apa történetét György igyekezett elkerülni, s később arra sem volt hajlandó, hogy részletet olvasson fel a szövegből, ami a beszélgetés végéről visszatekintve talán azzal indokolható, hogy általánosabb kérdésekről kívánt beszélni. A szövegtől kissé eltávolodva, s mintegy elméleti keretet vonva köré, Rainer M. János és Kovács Éva segítségével a korszak személyes történeteken, egyéni visszaemlékezéseken alapuló kutatásának forráskritikai nehézségeit boncolgatták, de György hamar átvette tőlük a szót, s hosszasan, ám az érdeklődést végig sikeresen fenntartva mondta el véleményét a kérdéssel kapcsolatban, ami egyébként a beszélgetés további
részére is érvényes volt. Ezután a holokauszt feldolgozatlansága került a beszélgetés középpontjába, s ennek társadalmi tünetei: a témával kapcsolatos tudatlanság, és a megrögzött hallgatás. A beszélgetés vége felé haladva felmerült a kérdés, hogy a kötet mennyiben tekinthető vitaindítónak a holokausztról szóló társadalmi beszéd szempontjából, de a szerző és beszélgetőtársai között nem született egyértelmű válasz erre vonatkozóan, ami érthető, hiszen a könyv olvasói és kritikai fogadtatása után állapítható majd meg, hogy az milyen párbeszédet képes generálni, ha képes lesz
erre egyáltalán.
A bemutató szokatlanul hamar ért véget, amit némi csalódással vettem tudomásul, mert úgy éreztem, hogy lenne még miről beszélni, ám lehet, hogy ennek a beszélgetésnek más időben, és más helyen kell majd folytatódnia, mert a PIM díszterme túl szűk, és elszigetelt tér az efféle párbeszédhez. Magam után hagyva a lassan apró, beszélgető csoportokká alakuló tömeget, az utcára kilépve vettem csak észre, hogy időközben kövér pelyhekben kezdett el esni a hó, így részemről meggondolatlanság volt az imént „közelgő tavaszról” beszélni.
Radnóty Zoltán
(György Péter Apám helyett című regényét 2011. március 2-án, szerdán mutatta be a Magvető Kiadó.)
Apokrif Online 