Filmkritika: Északi sötét

Németh Tamás

Odáig jutottunk, hogy a skandináv film egyfajta védjeggyé vált. Sajátos látószög, sajátos gondolkodás, sajátos humor, minőségi kivitelezés. Nem kell feltétlenül Sjöströmig menni, de még Bergmanig sem – elég szétnézni a jelen filmes palettáján, és mindjárt szemünkbe tűnik a közönséget újra és újra megosztó Lars von Trier, a groteszket és az európai kulturális hagyományt, meg persze épp skandináv filmes gyökereit folyton újraértelmező Anders Thomas Jensen, a nemzetközi köztudatba mesterien komponált, lírai horrorral betörő Tomas Alfredson vagy épp Nicolas Winding Refn, aki Pusher-trilógiájával szintén egyre szélesedő rajongótábort épített ki magának.

Vannak klubok, fórumok, különszámok, rendezvények – elmondhatjuk: megvan minden, ami az igehirdetéshez kell, így az átlagos filmrajongó akkor is találkozik a skandináv mozival, ha nem akar. Épp a napokban tűzött az egyik budapesti mozi egy csokornyi északi filmet a műsorára, s ennek kapcsán – jóérzésű filmbarátként – lehetetlenség megállnom, hogy sine ira et studio ne fűzzek néhány megjegyzést a fentebb – a következőknél sokkal hízelgőbb környezetben emlegetett – Nicolas Winding Refn Valhalla Rising című őskáoszához.

Elszóltam magam. Nem tehetek róla. Talán elfogult vagyok, mert ha skandináv filmről van szó, menthetetlenül motoszkálni kezdenek bennem az utóbbi idők legszebb emlékei, melyek közé – most már végképp nem titok – sötét foltként furakodott a félszemű harcos története.

Szeretném leszögezni: a Valhalla Rising nem B-film, noha némelyikkel felveszi a versenyt. Épp ellenkezőleg: esztétikai megfontolásokkal elkészített, feltehetően megrázónak szánt művészfilm, ami azonban elérte a művésziségnek azt a fokát, hogy semmi értelme. Hát már ez is baj? – vethetnénk fel, és beszélhetnénk mondjuk (Mallarmé után szabadon) „tiszta film”-ről, csakhogy semmi sincs, ami ezt a megközelítést legitimálná. Mondjuk így: elvben miért is tiltakoznánk az értelmen túli film ellen (hiszen van is rá nem kevés példa), azzal a megszorítással, hogy kapjunk valamit az értelem helyett.

Itt azonban nem kapunk. A beállítások sablonosak, mesterkéltek, motiválatlanok, a képek nem csúnyák ugyan, de éppenséggel nem is megindítóak. Az egyébként kiváló színészek kiválóságából semmi sem látszik az ossziáni görcsbe rándult tekintetek takarásában. A néhány, alkalomszerű megszólalás, amelyek között gyakorlatilag légüres térben csüngnek a jelenetek, elég ködös és szikár ugyan, vagyis éppen olyan, amilyennek a vikingeket szokás képzelni, ám valójában mindegyik csak újabb variáció a semmire, amelyik pedig netán mégis mondana valamit, az elköveti a jelentőségteljes és mélyértelmű megnyilatkozások típushibáját: éppen úgy hangzik, mint ami kétségkívül igen jelentőségteljes és mélyértelmű.

A Valhalla Rising a ki nem mondott szavak balladisztikus filmje, de túl sok benne a ki nem mondott szó és a balladai homály, így átcsúszik a művészi tömörség és érthetetlenség kényes határvonalán. Ráadásul a nézőben hagyott űrt semmivel sem képes pótolni, így nem csak felejthetővé, de borzasztóan unalmassá is válik.

Ami a skandináv filmeket illeti úgy általában, bennem nem omlott össze semmi. Csendesen építgetem tovább a sztereotípiáim, lelkesen elmegyek majd az újabb és újabb filmnapokra, elolvasom az újabb és újabb különszámokat, és ha találkozom valakivel, akinek ez a védjegy még mindig nem mond semmit, hitetlenkedve fogom ajánlani, hogy nézzen körül az északi filmek között. Csak egyetlen jótanácsom lesz: ne a Valhalla Risinggal kezdje.

(Valhalla Rising

dán-brit akció/kalandfilm,

r.: Nicolas Winding Refn,

93 perc, 2009)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s