Szerelem I. & II. – Nyerges Gábor Ádám vébéjegyzete

Ugyanezt a műfajt az ezt megelőző napokban és hetekben nálam jóval fontosabb emberek is űzték. Hogy mégis miért vetemedek most én is erre? Egyszerű a magyarázat, egy gömb alakú test (tudjuk, kissé szitál) és huszonkét hülye miatt, akik egy téglalapon belül rohangálnak.

Nyerges Gábor Ádám:

Szerelem

I. rész:

Ezt írtam június 13-án, a vébé kezdete után két nappal:

Ezerkilencszázkilencvennyolcat írunk Argentína Japánnal és még nem régóta nézek focit, jó, ha fél éve talán. Stúdióban elemeznek, az argentínok gyönyörűen játszanak, de nem eredményesek. Nem is azok, épphogy csak legyőzik Japánt, egy-null. Szám tátva, szóval így is lehet. Holott én olaszdrukker lettem már valamivel előtte, eljegyeztem egy életre az Öreg Hölgyet a Real Madrid elleni béeldöntőben és ezzel nemcsak a csapat, az anyaország örök szurkolója is lettem. Tizenkét év elteltével megintcsak azt elemzik, hogy az argentínok majd jól ráfáznak erre a szép focira (épphogy csak meg nincsenek sértve rájuk, amiért néha cseleznek) és hogy így nem fognak nyerni. Persze nyernek. Persze csak egy-nullra.

Most már egy ideje csak ebét és vébét nézek, a béeldöntőt már untam is, hűtlen lettem a focihoz, mert egyre unalmasabb a játék, a catanaccio már nem olasz védjegy, jóformán mindenki ezt játssza, nekem meg már nem nagyon van miért néznem ezt amúgy se.

Argentína tehát kilóg a sorból, focizik, cseleket látunk, trükköznek, Messi kitesz magáért, Tevezt is öröm nézni. A végére még a valaha milyen rokonszenves Nigéria is feltámad. Ezek az argentínok igen felelőtlenek, mondja a kommentátor mikor majdnem gólt kapnak, a nagymamám (akivel történetesen szoktam meccset nézni) reflekszből sátánian felröhög, majd bizonyára megszívlelik, mondja és végiggurgulázik rajta a röhögés, ahogy a magyar kommentátor kioktatja Diego Maradonát, akinek nem mellesleg nyer a csapata.
Nem mintha messze juthatnának, én legalábbis nem hiszek benne. Jönnek majd a még látványosabb brazilok, a kemény (de lásd a ma estét: nem eléggé) angolok, a még keményebb németek, a szokás szerint az utolsó pillanatokig lustuló és nyűglődő olaszok, a már csak maguk árnyékai franciák és az egyre titkosabb, egyre esélyesebb titkos esélyes hollandok. Persze lehet, hogy nem lesz igazam, de Messiék nem lesznek a négy közt.
Ezerkilencszázkilencvennyolcat írunk, argentínok kiesnek a nyolc közt a hollandok ellen. Akkor se tudtam, kinek szurkoljak, két nagyon rokonszenves csapat elvégre is. Most se tudnám. Megoldom a dolgot azzal, hogy bármily szarok is lesznek az olaszok, nekik szurkolok. Még ha Argentína milliószor jobban megérdemelné is. Én mégis ott fogok ülni a tévé előtt és nézem, ahogy a magyarok helyett választott magyarjaim, szerencsétlen kis olaszok nem jutnak semmire senkivel, egy ideig továbbjutnak, aztán már nem és mondják, hogy kiesett a címvédő. Én meg már nem sírom el magam, legalábbis igyekszem, amiért huszonkét lusta, elkényeztetett, gazdag digó kiesett, de azért picit persze újra megszakad a szívem és megfogadom, hogy többé nem szurkolok nekik. Egészen a következő (nem béelig, mivel a Juventus már ki se jutott, hanem hát) ebééig. Tényleg nem tudom, mit szeretek bennük.
De amúgyis valami ilyesmi dolog ez az egész szerelem.
*
II. rész:

Ezt pedig most frissiben, másfél nappal a vége előtt:
Az elsőt kivéve mindegyik vébé a legrosszabb, egy kicsit mindig uncsibbak a meccsek, rondább és szürkébb a játék, egyre kevesebb játékos nevét ismerem és egyre nehezebbre esik felnéznem a könyvből (képernyőről, magamelébámulásból), mikor a kommentátor idegbeteg ordítással jelzi, hogy na most kivételesen épp történik valami. Ez a vébé is legrosszabb volt és semmi kétség, hogy a 2014-es is az lesz. Meg voltam győződve róla, hogy én már nem találok csapatot, akinek szurkoltam, sorban véreztek el, egy idő óta rá is kaptam, hogy még a meccs elejefelé kiírom a facebookra, hogy kinek szurkolok, csak úgy érdekességképp – nos, a bibliai átkok nem teltek be ilyen szépen mint ez. Többek közt szurkoltam az olaszok mellett Angliának, Szlovákiának, Ghánának, Argentínának és Németországnak is (melyik meccsen hogy) és mind pórul is járt velem. Egy csapat azonban más volt. És ez Uruguay. Uruguay volt ugyanis idén a legkisebb királyfi, a messze jutó és magasra törő kiscsapat, a szegény, kicsi ám lelkes ország nagy és dicső futballmúlttal (balsors akit régen, ugyebár), akik végigfutballozták azt a hat meccset ami eddig jutott nekik. Hogy nem jutottak döntőbe a flegma és beképzelt, fantáziátlan hollandok ellen, bárhogy is szeretem amúgy a nemes ellent, tragédia. A vébé talán egyetlen igazi tragédiája, hiszen a fent felsoroltak közül talán csak Ghána és Argentína érdemel együttérzést és sajnálatot, a többiek jobb is, hogy kiestek, még így is túl sokáig húzták. Hogy nekem Diego Forlán a torna legjobbja, nem is kérdés. Persze majd nyilván inkább Robbent vagy David Villát fogják emlegetni, de nekem Forlán egy homéroszi hős, bátor hadvezér, aki seregei élén harcol, félelem nélkül, túlerő ellen. Ez már nem is Homérosz, szinte Zrínyi.
Én amúgy már tudom a vébé végeredményét. Az ember – a focibolond ember persze – babonás és ostoba, így én is küzdök ellene. Bevetem a fortélyaim. Ma este Németországnak, holnap a Spanyoloknak szurkolok. Csak félek, hogyha az égiek (Héra/Szűz Mária) kiszimatolják a csalafintaságot, még a végén azzal büntetnek, hogy most az egyszer bejön a dolog.
2010-ben a második kedvenc csapatom Uruguay. De az olaszokról már írtam eleget.

2 Comments

  1. Kár, hogy legközelebb csak négy év múlva fogok ilyet olvasni tőled…
    Bár lehet h leültetlek a youtube elé (arra hátha felrakják a meccseket), és megíratom visszamenőleg is

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s