Lapunk legfrissebb számának paródiamellékletéből, a Nyafogrifból terjedelmi okokból végül kimaradt művek következnek, felül, kisebb, dőlt betűvel olvashatók az eredeti szerzők nevei.
Vass Norbert:
Török Sándor Mátyás:
Mássz
(egy Picasso-kép alá)
Ha lelkedben túl sok a september
Ha prózák helyett már csak prozac segít:
Fricskázd meg v.melyik kisasszony orrát,
Bámulj padlón Picassot.
Mássz egy kép alá.
És bóbicálj el, ha már leadta köpenyét a teremőr.
S álmoktól cserepes szemekkel, oszlopos simeonmód,
Zúzd darabjaira mindahány antik vázát.
Majd szádban benzinnel átitatott múmiagyolccsal
Gyújts rá egy posztmodern katarzisra.
*
Tarcsay Zoltán:
Nyerges Gábor Ádám:
A csaj is azt mondta
Nekem
Ez még belefér.
Ketten mentünk el, hogy elbírjuk,
én és az Elemér.
És hosszú szakálla volt a föltámadásnak
amikor föltámadott a henger
a képek tengerében hánykolódik a megvetés
magvetés –
e kettő (kell nekem; ez) az ember
ágyban, párnák közt nyalni meg
a titkos férget
(fasírtba szót hallok megint)
közben félszemmel pislogunk és lesújt a péntek
no nem a néger vagy valami barna liba
hanem a 13-a.
Hogy ez már túlcsordult,
és hogy túl hosszú, meg hogy tintás,
és ráférne egy lomta-
lanítás –
a csaj is azt mondta.
*
Nyerges Gábor Ádám:
Török Sándor Mátyás:
Borongós elmélkedés
Agyam s lelkem
Türkiz fellegekként
Telepedett rám
Miközben a szemközti fal méreget
Én annyira unom
Ezt a sok izgalmat
– elaludt a gyertyám
Kocsonyás Ideák
Között úszkálok
Pille enciklopédiák repesztik
Mohón pempős vállamat
Fulladozom a reménytől
Hogy most talán bántanak
Ebben a szobában négy fal is van
*
Tarcsay Zoltán:
Szöveg
Lírai egyes szám első személyem
szólít meg most, Olvasó!
S a lény, ki fatikus szavaim
hatására olvas, ó!
Beljebb vágyik, szerepelni
kíván a szövegben
de most komolyan, hisz Ön ebben?!
Mármint, hogy a lírai én
defunkcionalizálná az alanyt?
Hát hogyhogy nem érti,
nem olvas Kölcseyt és Aranyt?!
Nagyjainkat, kik ott alant
intertextuális megnyilatkozásaikkal
ébresztgetik a szövegbe takart tudattalant…
Pfúj!
*
Tarcsay Zoltán:
Ne olvass engem
Ez a líra a babérra
ha elég lesz, megeléglesz,
kikerülsz és csak a fürdés
alatt olvass, csak alkoss, hass,
de ne gyarapodj, nagy a pereputty
már
bár
tavasz van és forr ma mű vész
nem vagyok nagy formaművész
tartalom ellen
duzzad a mellem
bár aki olvas hexameterbe(n) meg vala verve
akadályoz ha kihámoz.
Ez még belefér.
Ketten mentünk el, hogy elbírjuk,
én és az Elemér.
És hosszú szakálla volt a föltámadásnak
amikor föltámadott a henger
a képek tengerében hánykolódik a megvetés
magvetés –
e kettő (kell nekem; ez) az ember
ágyban, párnák közt nyalni meg
a titkos férget
(fasírtba szót hallok megint)
közben félszemmel pislogunk és lesújt a péntek
no nem a néger vagy valami barna liba
hanem a 13-a.
Hogy ez már túlcsordult,
és hogy túl hosszú, meg hogy tintás,
és ráférne egy lomta-
lanítás –
a csaj is azt mondta.
Apokrif Online 