Gyönyörű és bájos hölgyeket látni mindenképp jó dolog. Ez a szerencsés lehetőség azonban magában rejt egy potenciális veszélyt is: ti. a közönség legalább fele nem biztos, hogy a lényegre (tételezzük fel, hogy egy irodalmi esten a szöveg a lényeg) figyel. A mai est igazi kihívása tehát ez volt: vajon a felolvasó hölgyek írásai mennyiben kötik le a közönséget. Nem kívánjuk különböző retorikai fogásokkal késleltetni a választ: a Hölgy est ebből a szempontból (is) sikeresen zajlott.
Ezúttal még az estek fő ellenségének bizonyuló szervezés sem tudott keresztbe tenni a művészi célnak, az est zömmel gördülékenyen zajlott (unalmas lehet, hogy újfent megjegyezzük, de a hangosítás viszont még mindig nem volt elég jól eltalálva).
Evellei Kata felkonfjából megtudhattuk, hogy sajnálatos módon Seregély Eszter nem tudott megjelenni a rendezvényen, így ma négy költőnő munkásságából kaphattunk ízelítőt. Az estét megkezdő Györe Bori rutinos és szuggesztív felolvasó-hírét ismételten nem hazudtolta meg, versei nemcsak szövegszinten egyediek és megkapóak, felolvasva is élvezhetőek, holott a két dolog nem (feltétlenül) következik egymásból. Tillinger Zsófi felolvasásából azonban csak sorok, szószerkezetek maradtak meg a kissé monoton és hadaró olvasás eredményeként, ez pedig azért igen sajnálatos, mivel amit értettünk, ígéretesnek és érdekesnek hatott. Evellei Kata édesbús, földhözragadt cinizmust, gyilkos iróniát és az előbbiektől elrugaszkodó, (ritkaság!) valódi pátoszt váltakoztató, magával ragadó költeményeit – úgy tűnt legalábbis – díjazta a közönség, ámbár Kata előadása helyenként nem igazodott a szövegekben oly gyakori regiszterváltásokhoz: ez esetben a humoros részek élveztek előnyt. Réder Anna egy novelláját osztotta meg a közönséggel, követhető, némiképp halk, azonban szórakoztató tolmácsolásban; kár azonban, hogy maga a szöveg mind a másik három költőnőre olyannyira jellemző finom iróniát, humort, mind a Réder korábbi szövegeinek egynéhányában fellelhető lélekboncolgató, analizáló tendenciát mellőzte. Külön sajnálatos, hogy (feltehetően) a felolvasott mű kissé elnagyolt hosszának köszönhetően más Réder Anna-művet ezen az estén nem hallhattunk. Ez azonban az egész estről elmondható, a Hölgyek ugyanis a két lehetséges rossz választás közül a kisebbik rosszal élve túl rövid műsorral álltak elő, mindössze harmincöt-negyven percnyi felolvasásuknak kissé hirtelen és váratlanul vetve véget.
Ez azonban természetesen egyben ügyes előadói fogás is, mivel a közönség egy jelentős része felcsigázva és érdeklődve távozhatott – ez lehet tán az egész rendezvénysorozat célja is, nevezetesen olvasásra és újra-, sőt, újraújraolvasásra késztetni a közönség soraiban ülőket (már akik hajlandóak odafigyelni a műsorra). Azért emlegetettem azonban az előbb két rossz választást, mivel van (lehetne) egy jobb is: kitölteni az egyórás műsoridőt és felcsigázni a közönséget. Véleményem szerint a Hölgyeknek (pontosabban a szövegeiknek) ez sem okozott volna gondot. Talán majd legközelebb a hab is felkerül a tortára.
Nyerges Gábor Ádám
Apokrif Online 