Csokonai Attila Kántás Balázsról

A Könyvhét című lap legfrissebb számában olvasható Csokonai Attila kritikája többek közt Kántás Balázs Öngyulladás című kötetéről is.  A szöveg az ugrás után olvasható.

Kántás Balázs Öngyulladás c. versfüzete a Pálya c. sorozat nyitódarabja. A fiatal (22 éves, angol szakos egyetemista) szerző fordít is. <A vers sok mindenre jó. Lehet álarc, ha az ember szégyelli a pofáját mások előtt. De példának okáért lehet ruha is, ha az ember épp teljesen meztelen. Vagy akár poháralátét egy jó kocsmában elfogyasztott sörhöz… Amikor versekről van szó, akkor szó van valakinek a belső harcairól, kínlódásáról, képletes értelemben vett haláláról is. Mi mégis élni szeretnénk…> – írja szimpatikus bemutatkozásában. Viszonylag szűkös még az a világ, amelyekről (sic!) benyomásait közvetíti költői eszközökkel, de megoldásaiban egységes, következetes. Ráadásul sejthetően egy (beteljesületlen, boldogtalan, befejezett, ám nem szentimentális) love story körvonalazódik a kötet számos versében. De vegyünk egy rövid, jellegzetes versegészt: <Két fekete fatörzs a lábam. / Kezeim: szélbe ragadt ágak. / Arcom: benzinbe fúlt / növények arca. / Te a levegő-lepel, / ami végleg eltakarja.>” (Könyvhét; 2009/7-8.)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s