illusztrációk: Karazsia Lilla
Sírfelirat
dögölj meg!
Abszurdum
Az író leélt negyven évet anélkül, hogy tudta volna, mi az a trüffel, vagy akár hallotta volna ezt a szót.
Aztán egy meleg, júliusi napon, – miközben egy tárcáját írogatta – rájött, hogy mégis szüksége lesz rá.
Eggyel följebb
Bagi úr meghalt. 1957. július 11-én, délelőtt 11 órakor, nyolcadik emeleti szobájában, az ablakon betűző napfényben feküdt az ágyán – amit már megvetett a délelőtt folyamán –, s egy pillanatra ledőlt a nagy melegben.
Egy héttel később Bagi úr egyik ivócimborája, Saftics József kapaszkodott fel a körkörös lépcsőn egészen a hetedik emeletig. Szenvedett közben, mivel már teljesen elázott, a hátára tűzött a nap, dőlt belőle a piaszag, látni alig látott, hallani alig hallott, beszélni is csak a leghalkabb pianissimóban tudott, s ahogy elért a hetedik emeletre, bekopogott Németh Jánosné lakásába.
Ott Bagi úr felől érdeklődött.
Egy hétéves fiúcska nyitott ajtót, mikor meghallotta, hogy kit keresnek, csak annyit mondott elszorult torokkal: „Egyel följebb.”
Saftics József újra elkezdte végtelennek tűnő útját fölfelé, félúton összeroskadt, tíz percig hevert a napon a lépcsőfordulóban, ment tovább, felért a nyolcadik, legfelső emeletre, elvánszorgott a folyosó végéig és bekopogott a szemétledobóba.
Sokáig várt.
Aztán bekopogott Bagi úrhoz. Senki sem nyitott ajtót, kérdésére csak annyit válaszoltak: „Eggyel följebb.”
Már négykézláb, de felmászott.
1 Comment