A katicabogár halálára
megjelent az Apokrif 2008/1. számában
A műhöz Hidvégi Katalin készített illusztrációt
Verjétek magatok ma gyászba, népek!
Isten s ember igázva üsse mellét!
Áradjon meg a Styx vörös habokkal,
Ontson könnyet az ég s a föld is érte,
Hisz gyűlölt, feketén fedő kemény Sors
Kis lelkét elorozta, gyilkos ércét
Csöpp szívébe beszántva koncra tűzte,
S éjszínű, gonosz, ősi Tartaroszba
Őt szidván s ütögetve ráncigálta.
Bár lennél a tiéid ős honában,
Kedves kis katicám, hogy eltemessen
Sok társad: bogarak s a csöppnyi lárvák!
Ám téged betakart a rút gyalázat,
Szörnyű sorsot adott terád a Moira.
Illattal ropogó nagy áldozattal
Nem kísérhet az áldomás le, sajnos!
Mert csizmámra ragadva telt be véged,
Sok kis része gyalulva az koporsód,
S én lettem – Zeusz ím milyen goromba –
Hóhérod, nyomorult rovar, bocsáss meg!
Meghaltál, c’est la vie, de már felejts el,
S hagyd el végre a talpam, oh, könyörgök!
Idyllium
megjelent az Apokrif 2008/1. számában
A műhöz Hidvégi Katalin készített illusztrációt
fűszeres füsttel mögöttem
ég a part homokja és a
sirályflotta erre röppen
moraj habzik hűsen néha
sóillat szitál a ködben
füstöl szárazon a kréta-
finom föveny rikoltoznak
véres csőrrel nyaktekerve
sós homokot rágok holnap
tejfehér porköd temette
keselyűk kotornak holtak
mellé nyirkos hűs gödörbe
s fűszeres gőzével hátul
a sivatag összezárul
Az utolsó
megjelent az Apokrif 2008/1. számában
A műhöz Hidvégi Katalin készített illusztrációt
A tómederbe száradt véres lábnyomok
fakó homokká válnak mind könyörtelen;
a számba fújja vasporát a szél konok
nyögéssel még a múltnak – édes fertelem.
És egyre többet nyalva kéjes borzadályt,
mohón a megrepedt talajra térdelek,
beszívni egyre mind a mocskos földbe vájt,
velőbe metsző romlást, elfolyt életet,
nevetve elhasalni, inni rothadást,
s a téboly gyilkos mámorát lenyelni, már
zuhanni, és üvöltve tűrni, számadást
sem téve szállni, hátha lent a többi vár…
Apokrif Online 