„Felsővezeték szakad,
ábrándos bakter lebeg
fürge utasok felett”

,,Mihez képest szárnyalok máskor /
Föld és víz felett / A tisztánlátás józan hűvösében”

„Nyugszik a kő / Tenyerembe temeti / arcát / Olvassa / Feszülten / hosszabbodó / Rövidülő / Egymást metsző / Vonalaim”

„Pókhoz hasonlítottam, most pedig látom, / én vagyok, aki hálót sző a születés / és a halál közé”

„Maga sem tudta, pihen, vagy dolgozik, / mialatt a képernyő villódzó fénye táncolt / a szemében”

„Az ország Nyugattól keletre, / hol nevem és számom / a zúzda szigorú magányában / tétlenül vesztegel”