Évzáró körkérdés (2023): Murzsa Tímea válaszol

A 2023-as év végéhez közeledve költőket, prózaírókat és kritikusokat kérdeztünk az év legfontosabb műveiről és eseményeiről.

Mely magyar szépirodalmi műveket tartod 2023 legjobb könyveinek?

Bár 2022-ben jelent meg, én 2023-ban olvastam: nálam egyértelműen Visky András Kitelepítése áll az első helyen ebben az évben. Rég volt könyv ekkora hatással rám, lélekemelő élmény volt. Tulajdonképpen minden benne van, ami számomra érdekes: teológiai horizont, család- és traumatörténet, műfaji játék. És hogy haza is szóljak, szintén 2022 végén jelent meg K. Varga Bence Repedések könyve című elbeszéléskötete. A könyv szerkesztőjeként különösen nagy örömmel tölt el, hogy mennyi pozitív visszajelzést kapott Bence debütáló kötete. És hát éppen ez a két szerző lett a 2023-as Margó-díj első és második helyezettje, szóval, akkor mégiscsak kapcsolódunk valahogy a 2023-as évhez.

Voltak-e olyan irodalomtudományos vagy kritikai kötetek, melyeket szívesen olvastál idén?

Idén beleástam magam az emlékezetkultúra és a kisebbség kérdésébe, és bár egyáltalán nem ideiek, de izgalommal forgattam Aleida Assmann Rossz közérzet az emlékezetkultúrában című művét és Martha C. Nussbaum könyveit, különösen a Hiding from Humanity: Disgust, Shame, and the Law-t. (Úgy látszik, mindennel késésben vagyok, de úgy éreztem, tisztább, ha ezt felvállalom. Ebben az évben is nagyon sokat dolgoztam, készültem a kurzusaimra, és emellett több kisebb-nagyobb munkát is elvállaltam. Őszintén tisztelem azokat a kollégákat, akiknek emellett még jut ideje követni az újdonságokat.) Egyébként 2023-ban jelent meg a Magyar Irodalomtörténeti Társaság és az ELTE BTK MIKTI Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszéke közös Szabó Magda-konferenciájához tartozó tanulmánykötet, a „nekem is csak maszkjaim voltak”, amit Papp Ágnes Klárával szerkesztettünk. Szerintem remek tanulmányok születtek, sokféle oldalról közelítve meg a Szabó Magda-életművet és a szerzői imázsteremtés kérdését.

Volt olyan képzőművészeti munka vagy tárlat, amely megragadta a figyelmed 2023-ban?

A Magyar Zene Házában a Nekünk írták a dalt! A magyar populáris zene hőskora és társadalmi hatásai, 1957-től a rendszerváltozásig kiállítást volt szerencsém Vass Norbert remek vezetésével megnézni, majd még egyszer visszamentem a szüleimmel, ami újabb réteget adott a kiállításhoz: az ő saját emlékeiket. Legutóbb pedig Az idő illúziója – Ruth Orkin kiállításon jártam a Mai Manó Házban (ide betérni önmagában is esztétikai élmény). Izgalmas volt a kiemelt fotó történetét olvasni. Az első asszociációm negatív volt, az utcai zaklatás élményét-érzetét hozta elő bennem, azonban a portré alanya abszolút nem ezt élte meg.

Másrészt az (utca)gyerekeket játék közben ábrázoló fotók is megfogtak. Sok kisgyerek van most a közelemben, izgalmas látni, hogy fejlődik a kreativitásuk, mesélőkészségük. Ezek a képek is azt mutatták meg nekem, hogy az ember születésétől fogva történetmesélő lény.

Volt-e olyan irodalmi alkotás, klasszikus, amit újra felfedeztél ebben az évben?

Elsősorban a tanítás miatt olvasok újra műveket. Déry Tibor Szerelem és Két asszony című szövege mindig nagy hatással van rám, és úgy látom, a hallgatókra is. Végtelenül jól megcsinált írásoknak tartom ezeket. Mándy Iván Mi az, öreg?-jét is megrázó élmény volt újraolvasni.

Mi az idei éved meghatározó zenei és/vagy filmes élménye?

Kezdem a filmessel: természetesen én is megnéztem a Barbie-t és az Oppenheimert is. Egyértelműen az utóbbi mellett teszem le a voksomat. Cillian Murphyt remek színésznek tartom, de a film képi világa is lenyűgöző volt. Egyébként inkább csalódásokról tudnék beszámolni ezen a téren, a nagy hype ellenére mind a Barbie, mind a Magyarázat mindenre elmaradt az elvárásaimtól. Mindkettőnél azt éreztem, hogy van egy jól beharangozott koncepció, ami aztán csak ígéret marad. A Barbie-ból nem tudtam meg többet a feminizmusról, mint egy átlagos beszélgetésből bármilyen önreflexióra hajlamos nővel (mondom, lehet, hogy túl sokat vártam el, de egy feminist masterpiece-től lehet sokat elvárni, nem?). A Magyarázat mindenre pedig empatikusnak állítja be magát, de – számomra – valójában a karakterábrázolás révén mégis azt az üzenetet hordozza, hogy van egy „jó” vagy legalábbis „jobb” politikai oldal. Ezzel nincs is baj, de akkor ne úgy keretezzék, ahogy tették.

De áttérve a zenére: kijött a Queens of the Stone Age új albuma, elég jó zúzdás. De egyébként itt is késésben voltam, és ez így is szokott lenni. Legtöbbet „régi zenéket” hallgattam: a Fugazitól a Waiting Room és a Violent Femmes-tól az Add It Up szólt a fülemben, és egyéb punkzenék, mert igazából punk vagyok, csak nem látszik. Plusz a kedvenc zenekarom, az Interpol számait mindig újrahallgatom, ebben az évben a Rest My Chemistry volt a kedvencem. Év végén pedig a Kings of Leon Molly’s Chambersére meneteltem a legtöbbet.

Mely irodalmi rendezvényeket szeretted a legjobban 2023-ban?

Élveztem a Szófa Kitelepítés kapcsán tartott beszélgetését, ahol dedikáltattam is a könyvet, ami nálam nagy szó, szépírók közül eddig csak Esterházy Péternél esett meg hasonló.

Milyen folyóiratokat olvastál szívesen idén?

Hát persze, hogy az Apokrifot! De tényleg.

Van-e bármi más, ami megragadta a figyelmed idén, amire a fenti kérdések nem térnek ki?

Igen, egy videojáték: szuper volt a Hogwarts Legacyvel játszani, és visszakerülni kicsit a Harry Potter-univerzumba.