Évzáró körkérdés (2023): Körtesi Márton válaszol

A 2023-as év végéhez közeledve költőket, prózaírókat és kritikusokat kérdeztünk az év legfontosabb műveiről és eseményeiről.

Mely magyar szépirodalmi műveket tartod 2023 legjobb könyveinek?

Ilyen kijelentést tenni nem tisztem, ahhoz többet kellett volna olvasnom – inkább mondom a legjobb olvasmányélményeim. Még tavalyi megjelenések, de prózából egyrészt Tarcsay Zoltán A Befejezhetetlenje olyan páratlanul abszurd, izgalmas és nevetséges volt, hogy szerintem kötelező olvasmány minden önironikus bölcsésznek. Másrészt Molnár T. Esztertől a Hidegkút, amit a Litmusz Műhelyes beszélgetésünkre készülve olvastam el, hagyott bennem mélyebb nyomot, egy mesteri családi krimi.

Lírából aminek nagyon örültem, hogy Bányai Tibor Márktól megjelent az Ólomcukor. A líraműhelyekről már ismertem és szerettem a zsigeri, profán, naturalista versnyelvét, és kötetbe sűrítve még erősebb. Szintén jó volt kézbe fogni Magolcsay Nagy Gábortól a Tanösvényt a Spitzbergák Alatt – sok évvel ezelőtt beszéltünk a térképlíra lehetőségeiről, és egy gyönyörű könyvtárgyban valósította ezt meg. A harmadik még, amit mindenképp meg akarok említeni, Lövétei Lázár Lászlótól a Zákeus fügefája, amit a FISZ-táborban kaptam tőle, miután részt vettem a műhelyében. A tábor előtt olvastam el a Zöldet is, ami egy mestermű, és a versnyelvét is közelinek érzem a magaméhoz, úgyhogy csodás volt a keze alatt dolgozni a műhelyben, és a Zákeus fügefájában is egy mester keze munkája van.

Mely világirodalmi műveket szeretted a legjobban 2023-ban?

Friss világirodalmat idén sajnos nemigen fogyasztottam, a legközelebb akkor kerültem hozzá azt hiszem, amikor Viktor Pelevin 2018-as regényét, az Omon Rét félig elolvastam egy vonatút alatt. Nem is azért hagytam félbe, mert ne tetszett volna – egy határozottan izgalmas történet egy fiktív szovjet űrprogramról – de aztán elkeveredett az utazótáskák zsebei között, belekezdtem más könyvekbe, félbehagytam azokat is, aztán egyszerre kipakoltam mindet egy nagy kupacba, ahol azóta is ülnek. Talán a karácsonyi vonatozások alatt elfogyasztom őket!

Voltak-e olyan irodalomtudományos vagy kritikai kötetek, melyeket szívesen olvastál idén?

Tudományos szövegekhez túl figyelemzavaros és fegyelmezetlen vagyok, hogy a műveltségi és intellektuális korlátaim ne is emlegessem. Szégyellem, de ezekből a diskurzusokból nagyrészt kimaradok, és már követni sem nagyon próbálom.

Volt olyan képzőművészeti munka vagy tárlat, amely megragadta a figyelmed 2023-ban?

Ez sem aktuális munkája senkinek, de ősszel Prágában jártunk a barátnőmmel, és elmentünk a Mucha-múzeumba. Gyönyörű ott minden – aki ott jár, mindenképp menjen oda is el. Kortárs képzőművészethez sajnos szintén nem tudok hozzászólni.

Volt-e olyan irodalmi alkotás, klasszikus, amit újra felfedeztél ebben az évben?

Idén olvastam el José Saramagótól a Káint. Eszméletlen, elragadó, elborult és elkeseredett vádirat egy kegyetlen és álszent isten ellen, és gyönyörűen ábrázolja a zsidó-keresztény hitvilág szívfacsaróan igazságtalan rendszerét – ami ugye, ha nem is feltétlen tükrözi a valóságot, de meghatározza az egész kultúránkat.

Mi az idei éved meghatározó zenei és/vagy filmes élménye?

Idén fedeztem fel Emmet Cohen youtube-csatornáját – párszor már korábban is szembejött, de aktívabban azóta követem, amióta Adam Neely is ajánlotta. A pandémia alatt Emmet Cohen lakásában gyűltek össze New York jazz zenészei, hogy ha már a kocsmákban nem lehet fellépni, az internet számára tovább játszhassanak, és ezt a lazítások óta is töretlenül folytatják. A kedvenc performanszom egyértelműen Patrick Bartley szaxofonszólója az After You’ve Gone dallamára.

Mely irodalmi rendezvényeket szeretted a legjobban 2023-ban?

A FISZ-tábor csodás volt, szép terek, csodás napsütés, jó munka és nagyszerű társaság. A FÉLonline búcsúja nosztalgikus, keserédes és irgalmatlan hosszú volt. Ezen túl mostanság kicsit nehezen szánom rá magam megint a rendezvényekre – rendszerint a legjobb dolgok a lekisebb helyekre vannak besuvasztva, és előbb tör rám a tömegiszony, mintsemhogy ideje lenne a szociális szorongásnak kibontakoznia. Legutóbb a FISZ-karácsonyról slisszantam el két műsor között, mert úgy éreztem, hogy mindenkinek jobb lesz egy heringgel kevesebb.

Milyen folyóiratokat olvastál szívesen idén?

Természetesen első az Apokrif – már csak azért is, mert szerintem formátumra a legjobb méretű az összes közül. A Jelenkor állandó szint és magas léc, a Hévízben a legjobb a tipó, de a legmenőbb egyértelműen a Rost.

Mely 2024-re tervezett könyveknek várod a megjelenését?

Ha jól láttam Facebookon, Fehér Enikőnek jön az első novelláskötete, amire kimondottan kíváncsi vagyok. És ezt nem csak azért mondom, mert ez volt a legutóbbi bejelentés amit láttam, és nem is csak azért, mert általában elég tájékozatlan vagyok ilyen téren is.

Van-e bármi más, ami megragadta a figyelmed idén, amire a fenti kérdések nem térnek ki?

Igen! Felélesztették a legendás Disztichon Alfát, Papp Tibor kilencvenes évekbeli zseniális disztichongenerátorát, melyet egy időközben kihalt programnyelven írt. Kitüntetést Galambos Máténak! Az Irodalomtudományi Intézet felületén elérhető a generátor, és a Magyar Elektronikus Könyvtár adatbázisában pedig Papp Tibor manifesztója hozzá. Mindenki könyvjelzőzze, és naponta generáljon új disztichont!