Emberi roncsok tárháza (színházkritika)

Rozsdatemető 2.0 (Katona József Színház)

A Rozsdatemetőt itthon évtizedek óta nem láthattuk színpadon, pedig Fejes Endre annak idején nagy port kavart, szociográfiai igényű regényét – melynek fogadtatásában inkább ideológiai, mint irodalomkritikai álláspontok kerültek felszínre és ütköztek – a hatvanas években több színház is műsorára tűzte. A nyolcvanas, kilencvenes években már csak elvétve kapott helyet a színházak repertoárjában, azóta pedig teljesen elfelejtették. Ezen adaptációkhoz maga a szerző készítette el a színpadi változatot, melyet most Tasnádi István alakított át és bővített ki a Katona József Színháznak.

A történet egy VIII. kerületben élő, több generációs, munkásosztálybeli családról szól, és annak indítékait tárja fel, milyen – részben a történelem, a társadalom és a politika által generált – okok, ellentétek vezettek odáig, hogy ifj. Hábetler János hirtelen felindultságában megölje sógorát, Zentay Györgyöt. A családtagok primitívségük, beszűkült látókörük miatt képtelenek arra, hogy ösztöneiket, indulataikat kontrollálni tudják, csak isznak, zabálnak, robotolnak a gyárban a rendszer szolgáiként, és nevetnek azon, aki akár politikai meggyőződésből (mint Seres Sándor), akár önképzési céllal (mint Zentay) szeretne többet látni a világból. A regény körülbelül ötven éven ível át az első világháború végétől az 1960-as időszakig, Tasnádi István pedig további ötven évvel írta tovább a cselekményt azzal folytatólag, hogy ifj. Hábetler János (Vizi Dávid) a gyilkosság után kiszabadul a börtönből. A Fejes-műhöz képest az egyik szembeötlőbb változtatás az, hogy a narrátor a kívülálló „nyomozó” helyett ifj. Hábetler Jani, a másik pedig, hogy a Hábetler gyerekek eggyel kevesebben – négy helyett hárman – vannak: Esztert kiírták a történetből.

A döntés meglepő Tasnádi István részéről, tekintve, hogy az eredeti mű szerint épp Eszter részeges férjével keveredik szóváltásba ifj. Hábetler János (a darabban Hajnalka megy feleségül Zentayhoz), ami végül a gyilkossághoz vezet. Ráadásul a lányok közül Eszter a legkarakánabb, az egyetlen feltörekvőnek nevezhető személyiség, aki nem süpped bele a Hábetler család műveletlenségébe, ösztönlényként való vegetálásába: habár Zentayt megveti tanulási ambíciói miatt, később ő maga is úgy határoz, egyetemre megy. Elemi iskolás korában a családi mintának megfelelő módszerekkel, ordibálással, erőszakkal és bántalmazással Hajnalkát is ő kényszeríti tanulásra, de Eszternek vannak céljai. Elképzelhető, hogy az a fajta tehetetlen, az eseményekkel csak sodródni képes embertípus, amit az előadás megjelenít, nem bírt volna el még egy olyan karaktert, akiben az öntudatra ébredésnek és a változtatási szándéknak akár csak a szikrája is megvan, Eszter jelen nem léte így súlyos hiányként fogható fel. Hajnalka (Rujder Vivien) nem is kezeli a Zentayval (Mészáros Béla) való veszekedéseket annyira öntörvényűen, hiszen házassága megromlásakor szüleinek arra hivatkozik, hogy unatkozik részeges férje mellett. Rujder Vivien brillírozik a naiv, kacérkodó fiatal lány szerepében, egyik legkiemelkedőbb jelenete, amikor másik udvarlója, a zenész Ervin (Tasnádi Bence) a Temptationt játssza el, ő pedig kissé szégyenlősen, de bájosan, elvarázsoltan kelleti magát neki.

A Rozsdatemető 2.0 Hábetlerék történetét továbbszövi a jelenünkbe, csomópontokként kijelöli azokat a történelmi eseményeket (vörösterror, fehérterror, Horthy-korszak, második világháború, kommunizmus, ’56-os forradalom, rendszerváltás, 2006-os tévészékház-ostrom), melyek Tasnádi István szavaival élve „vetésforgóként” alakítják a család sorsát, tragédiáikat, felmutatva ezzel a magyar történelmen átívelő politikai és ideológiai harcok monotonitását, kontinuitását és homogenitását, a társadalom kiszolgáltatottságát a hatalomnak. A Fejes-regény megkonstruáltságában kidomborított gépies működési módokból, melyet ma is érzékelünk mindennapjainkban – születünk, dolgozunk, házasodunk, meghalunk – az előadás leginkább Pék Mária családi rituálékba szervezett rántott halát és túrós csuszáját őrzi meg. A többgenerációs továbbírás a jólétet és demokráciát hirdető, de az egyéni akaratot, törekvéseket korlátozó politikai rendszerek újratöltődésétől való szabadulni képtelenséget jelzi. Ahogy időben közeledünk napjainkhoz, annál inkább ráismerhetünk azokra a propagandisztikus hatásmechanizmusokra, melyek ma is szervezik életünket. Népcsoportok elleni gyűlölet (antiszemitizmus, ami miatt ifj. Hábetler Jani elveszítette zsidó szerelmét, Reich Katót), tüntetések, hazugságokba bújtatott „jutalmazó” rendszer (például kedvezményesen kapható Gorenje fagyasztóláda, ha megvan az öt utas a bécsi kiruccanáshoz, de ide sorolható ifj. Hábetler Jani ’56-os hősként való ünneplése is, miközben valójában gyilkosságért ült börtönben), érvényesülés pártszimpátia révén (a Seres Sándort alakító Elek Ferenc esetében) és így tovább, de lehetne említeni a családon belüli egymás torkának ugrásokat is az eltérő ideológiai hovatartozás miatt.

A rozsdatemető – amely András Sándor 1963-as, a regényről készült kritikája szerint „a beolvasztásra és újraöntésre szoruló emberi roncsot és selejtet” képezi le – a színpad közepén egy alacsony fallal körülvett, négyzet alakú térként ábrázolódik, ahol ifj. Hábetler János azért öli meg ittas sógorát, mert családját becsmérli, és amely a későbbiekben még egy jelenetben fontos szerepet játszik: a nyugdíjas Küvecses Endre (Újlaki Dénes) kilakoltatásánál hiteltartozása miatt. Így a rozsdatemető új értelmet nyer: mivel eredetileg egy gyilkosság helyszíneként funkcionál, a férfi lakásának elárverezése is értelmezhető „gyilkosságként”, mellyel a hatalom megfosztja értékeitől, addig becsületes munkával felépített életétől a védtelen, idős embert.

Szirtes Ági a tőle megszokott profizmussal formálja meg Pék Mária karakterét, aki bár akkor pofozza a gyerekeit és cibálja őket hajuknál fogva, amikor kedve tartja, mégis bármikor kiáll mellettük és összetartja a családot. Bezerédi Zoltán szintén kiválóan hozza id. Hábetler Jánost, a békés öregurat, akinek Pék Mária mellett nincs beleszólása a család életét érintő döntésekbe, de igyekszik becsületességre nevelni gyerekeit, valamint féken tartani felesége és fia mások testi és lelki épségét veszélyeztető indulatait.

Az előadás külön érdekessége, hogy sok színész a valós életkoránál jóval fiatalabb vagy idősebb karaktert is megformál, emiatt a második felvonás jelenetei erőteljesen a humor irányába mozdulnak el. Tasnádi Bence cseperedő ifj. Zentay Gyuriként ugrándozik, mintha csak a Bádogdob hintájáról csöppent volna ide Oskar fiaként, Rajkai Zoltán úttörőjelmezben, térdzokniban, tömött iskolatáskával a vállán alakítja az esetlen Hábetler Józsikát, Rujder Vivien pedig fejkendős nénivé öregszik Hajnalkaként, ahogy testvérei, Gizike (Péter Kata) és ifj. Hábetler Jani is megvénülnek. Igazi kihívás a színészeknek ekkora életutat bejárni egy előadás során, és minden életkornak a maga jellegzetes mozgását, gesztusait, hanghordozását megragadni. Szirtes Ági Pék Mária halála után Hábetler Józsi választottjaként Sós Kriszta bőrébe bújik, aki különös módon ugyanúgy nem tud izzadni, ezért foltos a bőre. A Szirtes Ági, Mészáros Blanka (aki az első részben Reich Katót játssza), Tasnádi Bence és Mészáros Béla által alakított új karakterek belesimulnak a történelem körforgásszerű sodrásába, és reflektál a régi családi minták ismétlődésére, továbböröklődésére.

A Rozsdatemető 2.0 a 2018/2019-es színházi évad egyik leggigantikusabb előadása, amely száz év különböző korszakainak jellemző beszédmódját, szokásait, társadalmi rétegződését és feszültségeit képes hitelesen ábrázolni a díszlettel, a jelmezekkel és stílusváltásokkal, és ennek a korrajznak a hangulatához hozzájárul többek között az úttörőindulók és a ’80-as évek diszkóslágereinek felcsendülése is.

Kis Petronella

fotók: Dömölky Dániel

SZEREPLŐK
Id. Hábetler János Bezerédi Zoltán
Ifj. Hábetler János Vizi Dávid
Pék Mária/Sós Kriszta Szirtes Ági
GizikePéter Kata m.v.
HajnalkaRujder Vivien
Hires István/CsacsaKovács Lehel
Zentay György/Hábetler Norbi Mészáros Béla
Seres Sándor/SzónokElek Ferenc
Seresné/Szomszédasszony/Riporternő Kiss Eszter
Reich bácsi/Zentay Nimród Szacsvay László
Reich Kató/Kárpáti OrsiMészáros Blanka
Ervin/ifj. Zentay Gyuri Tasnádi Bence
Küvecses Anna Bodnár Erika
Küvecses EndreUjlaki Dénes
Csele Juli / Szomszédasszony Fullajtár Andrea
Stádinger kőfaragó/Hábetler JózsiRajkai Zoltán
Sápadt Béla/Tévériporter Dankó István
Mátyás István százados/Törzsőrmester/VégrehajtóTakátsy Péter
Cira Piroska Czvikker Lilla e.h.
Szűcs Béla/Zászlós/Lakatos/Rokon Rohonyi Barnabás e.h.
Pincér/Kocsmáros/Katona/Rendőr/Fotós Lengyel Benjámin e.h.
ALKOTÓK
Díszlet Cziegler Balázs
Jelmez Füzér Anni
Jelmez-asszisztens Kovács Ildikó
Világítás Lohár Antal
Zene Dargay Marcell
Súgó Héricz Anna
Ügyelő Valovics István
Dramaturg Török Tamara
AsszisztensFejes Vera
RendezőMáté Gábor
MUNKATÁRSAK
Színpadmester, díszítők:Fodor István, Fórián Péter, Lakatos Dezső, Szalontai István
Világosító: Makray Gábor, Pető Gergő
Hangosító: Párizs Misha
Öltöztetők: Batta Eszter, Kulcsár Nóra, Elek Bea
Fodrász: Szeberényi Lejla, Tóth Barbara
Kellék: Tölli Judit, Kertész Janka
Videó: Török Marcell, Harangi István


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s